„A Székely Szabadság Napján
Egy éve, március 10-én, egy nappal a veszélyhelyzet – első – kihirdetése előtt sokszázan gyűltünk össze a Hősök terén a Székely Szabadság Napján. A székely vértanúkról való megemlékezés mellett e nap fontos üzenete az autonómiáért való kiállás, és a határon túl élő magyarság jogainak biztosításáért érzett felelősség kifejezése. Ezen a napon még hangsúlyosabban kell kimondanunk, az egész Kárpát-medencére vonatkoztatva, hogy közös feladatunk a szülőföldön való megmaradás feltételeinek biztosítása.
Látunk örömteli fejleményeket. A Székely Nemzeti Tanács által, a nemzeti régiók fejlesztéséért elindított európai polgári kezdeményezés (nemzetiregiok.eu) óriási eredményt ért el. Egy évvel ezelőtt még kevesebben voltunk olyanok, akik hittünk az ügy sikerében, mára a legsikeresebb európai polgári kezdeményezéssé vált.
Bő egy éve, látva, hogy időarányosan kevés aláírás gyűlt össze, az Országgyűlés elé terjesztettünk egy határozati javaslatot, ami – a ciklusban szinte példátlan módon – majdnem teljes politikai konszenzust teremtett. Az általam benyújtott előterjesztéshez a két kormánypárti frakció mellett három ellenzéki képviselőcsoport csatlakozott, a szavazásnál pedig csak egyetlen frakció nem érezte fontosnak, hogy támogassa a nemzeti régiók ügyet. Az ekkor induló írdalá.hu kampány során egy valódi magyar összefogás valósult meg, ami példát mutatott egész Európa számára. Ismert művészek, sportolók, közéleti szereplők, ellenzéki és kormánypárti politikusok a nemzeti régiók ügye mellé álltak.
Aggasztó ugyanakkor, hogy e vonatkozásban óriásiak a kihívások a nemzetközi politikában. Az Európai Bizottság mondvacsinált okokra hivatkozva politikai döntést hozott, és elutasította a másik kezdeményezés, a Minority Safepack kapcsán a jogalkotást. Az európai politikai elit tehát továbbra sem foglalkozik a nemzeti kisebbségek ügyével, sőt, olyan súlyos esetekben sem hallatja hangját, mint a Kárpátalján élő magyarságot érő gyalázatos atrocitások sorozata. Ez elfogadhatatlan, és ellentétes az európai értékekkel. Ki kell mondanunk, hogy ilyen kihívások között akkor lesz sikeres a magyar nemzetpolitika, ha erős nemzetközi szövetséget tudunk felépíteni mögötte. És ki kell mondanunk azt is, hogy a Fidesz-KDNP kormány erre az elmúlt 11 évben képtelen volt. Egyrészt az európai politikában, Brüsszelben nem álltak ki a kellő határozottsággal az ügy mellett, másrészt nem tudtak érdemi, nemzetközi politikai támogatást kiépíteni a külhoni magyarokért való sikeresebb kiállásért. Most, a Néppártból való eltávolításukkal a mozgásterük is jelentősen szűkül. Fontos tanulság, hogy nem ellenségeket kell keresni Európában, hanem szövetségeket.