A papi pedofília áldozatának története újratöltve

„Újra fellángolt annak a ma harmincöt éves férfinak a tényleg megrendítő esete, akit tizenháromévesen egy pap szexuálisan bántalmazott. Időről-időre mindig újdonságszámba megy a szomorú, végeláthatatlannak sejlő történet. A sebek lassan gyógyulnak. Mégis mintha a szórakozott kisgyerek mintájára megint felvakargatnák a varrosodó heget. Vajon tényleg ez segít ezen a tegnap srácon, ma férfin, hogy vigaszra és gyógyulásra leljen, vagy ez már másról (is) szól?

Nehéz lenne védeni azt a személyt, aki a rábízott gyerekekkel szexuálisan visszaél. Különösen igaz ez a kijelentés, ha egy papról van szó. A napokban újra, kvázi már mesterségesen felélesztett, mintegy húszéves megrázó sztori valamiért ma megint aktuálissá lett. Az évekkel ezelőtti történet sokban nem változott: bűn volt tegnap, és bűnnek számít ma is.

Valami azonban azért elgondolkodtató ebben az egészben. Vajon a szexuálisan bántalmazott srác miért nem a rendőrségen jelentette az esetet, és miért az egyháztól várta saját helyzetének javulását? Ugyanis az egyház nem büntetés-végrehajtásra rendezkedett be, hanem irgalomra és megbocsátásra, és az isteni örök igazság képviseletére, még akkor is, ha egyik papja a bűn útjára lépett. Ezzel együtt XVI. Benedek és Ferenc pápa is bocsánatot kért többszörösen, és határozott fellépésre szólított fel az ilyen esetekben, hogy az egyház felszentelt tagjai se palástolhassák el a bűnt. (2019 óta erre külön »pedofília-vizsgáló« szolgálat is létrejött minden egyházmegyében.)”