Nehéz lenne védeni azt a személyt, aki a rábízott gyerekekkel szexuálisan visszaél. Különösen igaz ez a kijelentés, ha egy papról van szó.
„Újra fellángolt annak a ma harmincöt éves férfinak a tényleg megrendítő esete, akit tizenháromévesen egy pap szexuálisan bántalmazott. Időről-időre mindig újdonságszámba megy a szomorú, végeláthatatlannak sejlő történet. A sebek lassan gyógyulnak. Mégis mintha a szórakozott kisgyerek mintájára megint felvakargatnák a varrosodó heget. Vajon tényleg ez segít ezen a tegnap srácon, ma férfin, hogy vigaszra és gyógyulásra leljen, vagy ez már másról (is) szól?
Nehéz lenne védeni azt a személyt, aki a rábízott gyerekekkel szexuálisan visszaél. Különösen igaz ez a kijelentés, ha egy papról van szó. A napokban újra, kvázi már mesterségesen felélesztett, mintegy húszéves megrázó sztori valamiért ma megint aktuálissá lett. Az évekkel ezelőtti történet sokban nem változott: bűn volt tegnap, és bűnnek számít ma is.
Valami azonban azért elgondolkodtató ebben az egészben. Vajon a szexuálisan bántalmazott srác miért nem a rendőrségen jelentette az esetet, és miért az egyháztól várta saját helyzetének javulását? Ugyanis az egyház nem büntetés-végrehajtásra rendezkedett be, hanem irgalomra és megbocsátásra, és az isteni örök igazság képviseletére, még akkor is, ha egyik papja a bűn útjára lépett. Ezzel együtt XVI. Benedek és Ferenc pápa is bocsánatot kért többszörösen, és határozott fellépésre szólított fel az ilyen esetekben, hogy az egyház felszentelt tagjai se palástolhassák el a bűnt. (2019 óta erre külön »pedofília-vizsgáló« szolgálat is létrejött minden egyházmegyében.)”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Moszkva tárgyalási alapnak tekinti az amerikai béketervet, de kulcsfontosságú garanciák hiányára hivatkozva jelentős változtatásokat követel.
A rossz léte nem azt bizonyítja, hogy Isten vagy nem mindenható (és akkor nem Isten), vagy nem jó? Karácsony válasza: a szeretet teodíceája. Szilvay Gergely írása.
