„A csak az anyagi javak mennyiségét jelző jóléttel szemben a jóllét a boldogsághoz nélkülözhetetlen egyéb faktorokat is rejt. Ezek közül a szociális (kapcsolati) tényező kulcsfontosságú, hiszen lehet bármilyen gazdag egy szerves közösségből atomizálódott egyedek halmazává degradálódó társadalom, a tartós, struktúrákat nem helyettesítheti semmi. Az erős gyökereket, élő szövetrendszert sem a hipermodern felhőkarcolók rengetege, sem a high-tech kütyük tömkelege nem pótolhatja. A globalizálódó »kultúra« 21. századi templomaiban, a plázákban bolyongó konzumember létszorongását tartósan a teli bevásárlókosár sem képes csillapítani. Az ember lelki működése társas beágyazottságú, ezért az interperszonális kapcsolatok sorvadása igen komoly rizikótényező a személyiség, illetve a belőlük felépülő közösségek normális működésének szempontjából.
Ha valóban azt akarjuk, hogy a magyar egy aktív, saját sorsa fölött hosszú szünet után újra aktív kontrollt gyakorló - tehát szabad - társadalom legyen, úgy szükségszerű, hogy a nemzeti jólét víziója ne ragadjon meg a materialista szinten, hanem holisztikus szemlélettel viszonyuljunk a közösség felé. Hisz’ nem csak kenyérrel él az ember…
A célok elvesztése, az ideák kiürülése, valamint a reménytelenség és az inkompetencia érzése, a negatív affektivitás, a stressz és a pesszimizmus eluralkodása nem csak az egyént, de nagyobb közösségeket is brutálisan hazavághat. A társadalmi szintű értékvesztés, az anómia viszont iszonyatos energiák befektetésével, de legyőzhető, visszafordítható, az életminőség javítható. Egyéni sorstragédiákon keresztül láthatjuk jól, hogy a társas izoláció öl. Az elidegenedés szülte depresszió pedig nem csupán a rossz kedélyállapot, hanem igen komoly betegségek háttértényezője, mert a tudattalan konfliktusok és szervi diszfunkciók között sokszor egyenes oksági kapcsolat figyelhető meg. A Holmes-féle stresszor-elmélet szerint azok az emberek, akik átlépik az elmélethez összeállított listán a bűvös 300 pontot, nagy valószínűséggel halottak lesznek egy éven belül… Régebbről ismert, hogy személyek esetében a kiégés milyen roncsoló fizikai, emocionális, mentális kimerülést eredményezhet. Byung-Chul Han azóta megalkotta a gyökerét vesztett neoliberális kapitalizmus által kitermelt kiégés társadalmának fogalmát. Kételyek ne legyenek, amennyiben a Balsors által keltett permanens történelmi-gazdasági-társadalmi krízisek nincsenek meggyógyítva, a nagyobb – közösségekre sem vár sok jó.”