A célok elvesztése, az ideák kiürülése, valamint a reménytelenség és az inkompetencia érzése, a negatív affektivitás, a stressz és a pesszimizmus eluralkodása nem csak az egyént, de nagyobb közösségeket is brutálisan hazavághat. A társadalmi szintű értékvesztés, az anómia viszont iszonyatos energiák befektetésével, de legyőzhető, visszafordítható, az életminőség javítható. Egyéni sorstragédiákon keresztül láthatjuk jól, hogy a társas izoláció öl. Az elidegenedés szülte depresszió pedig nem csupán a rossz kedélyállapot, hanem igen komoly betegségek háttértényezője, mert a tudattalan konfliktusok és szervi diszfunkciók között sokszor egyenes oksági kapcsolat figyelhető meg. A Holmes-féle stresszor-elmélet szerint azok az emberek, akik átlépik az elmélethez összeállított listán a bűvös 300 pontot, nagy valószínűséggel halottak lesznek egy éven belül… Régebbről ismert, hogy személyek esetében a kiégés milyen roncsoló fizikai, emocionális, mentális kimerülést eredményezhet. Byung-Chul Han azóta megalkotta a gyökerét vesztett neoliberális kapitalizmus által kitermelt kiégés társadalmának fogalmát. Kételyek ne legyenek, amennyiben a Balsors által keltett permanens történelmi-gazdasági-társadalmi krízisek nincsenek meggyógyítva, a nagyobb – közösségekre sem vár sok jó.”