Ezzel mostanában elég nehezen tudnánk mit kezdeni, hiszen a világmocska genderizmus alaposan összezavarta az eddig viszonylag tiszta vonalakat. A száznál több társadalmi nem sokaknak furcsa formációkat hozott: feleségül lehet menni egy szőnyeghez, a férfi bármikor nővé változtatható meg fordítva, lehet váltogatni a nemeket, egyik nap fiú, másik nap lány, a harmadik nap egyik se. De bármelyik formájában együtt hálhat például egy traktorral.
A tizenkilencedik század végén népszerűek voltak azok a mutatványos bódék és sátrak, amelyekben torzszülött embereket mutogattak jó pénzért. Volt ott minden, szakállas nő, delejes sellők, sziámi ikrek, bodorított hajú, szoknyás férfiak, kentaurok, törpék és óriások. Mára ezek a szegény emberek vagy trükkösen színre állított lények kellene jelentsék a normalitást. A világ nyugati részén lassan befejeződik a degenerizáció. Thomas Neuwirth, művésznevén Conchita Wurst, a szakállas táncdalénekesnő a példa, és az azonos neműek házasságkötésénél alapfeltétel – már ha férfiakról van szó –, hogy töke legyen a menyasszonynak.”