Hiába a brüsszeli cenzúra, kiváló kritikákat kap Frank Füredi új kötete
Egy brüsszeli könyvesbolt visszamondta a könyv bemutatóját, ezért máshol méltatták a Háború a múlt ellen című munkát.
Önkényuralmi módszerekkel operál az egyik legnagyobb közösségi média.
„Ha az árnyalatnyinál hangsúlyosabban megjelenik a nemzeti érzület, huss, ott teremnek a keselyűk, és hirtelen csak azt látod, hogy egykor volt egy profilod, béke poraira.
Ezt sem lehet a szó köznapi értelmében megszokni, de a saját, ocsmány szabályaikhoz legalább valamennyire ragaszkodtak a cenzorok. Tudom, ha egy pillanatra megállunk és elgondolkozunk, akkor már ez is tarthatatlan állapotnak tűnik, hiszen azok nyilvánvaló elnyomását igyekszünk kijátszani, akik amúgy mindenfajta színű zászló alatt örömmel vonulnak, fennen hangoztatva, mennyire elutasítanak bármilyen elnyomást is, de ez a képmutatás a szokásos, progresszív módi, életünk része.
Mára viszont eljutottunk odáig – legalábbis én, de bizonnyal más is tapasztalta –, hogy a tojáshéjak kínos természetének való megfelelés sem elegendő. Mert ha a házmesterek és cenzorok nem tudnak belekötni abba, amit egy adott, akár hivatalos oldal tesz közzé, akkor jönnek az újabb húzások.
Friss tapasztalatom, hogy az ellehetetlenítésnek egy egészen új formája Facebook-oldalak esetén az a módszer, amikor nem tiltják le az oldalt, ellenben megakadályozzák, hogy az oldal nevében közzétevő magánszemély posztolhasson. Arra hivatkoznak ilyenkor – jön is mindig a tüchtig értesítés –, hogy kéretlen tartalmakkal kínálja meg az ember a közönséget. Azt a közönséget, amely aznap mondjuk írd és mondd három posztot láthatott az oldalon, és amely tömeg pont azért iratkozott fel a követésre, mert ilyen tartalmakat szeretne látni.
Ilyenkor egy szóval nem említik meg, hogy ez a tiltás mikor jár le, mi váltotta ki, esetleg a jövőben hogyan lehet elkerülni. Ugyan, semmi ilyesmi, csak a parancsszó: kuss a neved!”