Az Egyesült Államok jól felfogott érdeke, hogy Európa virágozzék, szabad és egységes legyen.
„Február 4-én Joe Biden húszperces beszédet tartott a State Departmentben, ami után a Trump-éra nagy kövei zuhanni kezdtek a külpolitikacsinálók szíveiről. Biden mindent elmondott, amit a diplomaták, régiós szakértők és politikacsinálók hallani akartak az elmúlt négy évben: az Egyesült Államok rendbehozza kapcsolatait a szövetségeseivel, amerikai értékek mentén folytat külpolitikát, pénzt fordít a State Department működésére, és odafigyel a szakértőire. A Twitter dicshimnuszoktól zengett. Ha nem lenne járványhelyzet, biztos vagyok benne, hogy a külszolgálati szakemberek és a think thankek munkatársai elözönlötték volna az utcákat a Let the sunshine int zengve.
Visszatérés a »normalitáshoz«, ahogy mondják. Egy elnöki beszéd nyivákolás, önfényezés és hazugságlitániák nélkül – frissítő és normális. De a »normális« alatt a különböző kommentátorok azt is értették, hogy a bideni külpolitika majd igazodik a legalább retorikailag fontos amerikai normálhoz, ideákhoz és gyakorlatokhoz. Négy kimerítő év után Biden legjobb Joe-vagyok-Scrantonból-hangján kijelentette: »Amerika visszatért!«
De hová? Azt hiszem, hogy az elnök az Egyesült Államok globális vezető szerepének visszaállítására gondolt. Nehéz vitába szállni ezzel a céllal, főleg olyan helyeken, mint például Európa. Az Egyesült Államok jól felfogott érdeke, hogy Európa virágozzék, szabad és egységes legyen. Egyedül, úgy tűnik, Európa sérülékeny az Oroszország-féle rosszindulatú szereplőkkel és saját démonaival, a szélsőjobboldallal és a neonácikkal szemben. A stabilizáló és konstruktív európai szerepvállalás költségei alacsonyak, és ez áll talán a legközelebb a külpolitika lényegéhez.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A forrásokat valahogy meg kell oldani, különben Ukrajna még rosszabb helyzetbe kerül a tárgyalások során.
A beruházásoknak köszönhetően új munkahelyek jönnek létre Magyarországon.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A rangsor figyelembe veszi a katonák létszámát, a hadsereg finanszírozását, a fegyverzet meglétét és az ország stratégiai helyzetét.
Magyarország azonban továbbra is a béke hangja Európában, és nem engedi, hogy a magyar emberek adójából finanszírozzák Ukrajnát.
A miniszterelnök kimondta: az uniós tagállamok magáncégeinek nagyobb vagyona van Oroszországban, mint amekkora az Európában befagyasztott pénzösszeg.
