Amerika visszatért. De hová?

„Február 4-én Joe Biden húszperces beszédet tartott a State Departmentben, ami után a Trump-éra nagy kövei zuhanni kezdtek a külpolitikacsinálók szíveiről. Biden mindent elmondott, amit a diplomaták, régiós szakértők és politikacsinálók hallani akartak az elmúlt négy évben: az Egyesült Államok rendbehozza kapcsolatait a szövetségeseivel, amerikai értékek mentén folytat külpolitikát, pénzt fordít a State Department működésére, és odafigyel a szakértőire. A Twitter dicshimnuszoktól zengett. Ha nem lenne járványhelyzet, biztos vagyok benne, hogy a külszolgálati szakemberek és a think thankek munkatársai elözönlötték volna az utcákat a Let the sunshine int zengve.

Visszatérés a »normalitáshoz«, ahogy mondják. Egy elnöki beszéd nyivákolás, önfényezés és hazugságlitániák nélkül – frissítő és normális. De a »normális« alatt a különböző kommentátorok azt is értették, hogy a bideni külpolitika majd igazodik a legalább retorikailag fontos amerikai normálhoz, ideákhoz és gyakorlatokhoz. Négy kimerítő év után Biden legjobb Joe-vagyok-Scrantonból-hangján kijelentette: »Amerika visszatért!«

De hová? Azt hiszem, hogy az elnök az Egyesült Államok globális vezető szerepének visszaállítására gondolt. Nehéz vitába szállni ezzel a céllal, főleg olyan helyeken, mint például Európa. Az Egyesült Államok jól felfogott érdeke, hogy Európa virágozzék, szabad és egységes legyen. Egyedül, úgy tűnik, Európa sérülékeny az Oroszország-féle rosszindulatú szereplőkkel és saját démonaival, a szélsőjobboldallal és a neonácikkal szemben. A stabilizáló és konstruktív európai szerepvállalás költségei alacsonyak, és ez áll talán a legközelebb a külpolitika lényegéhez.”