„Ahogy ezt pontosan tudni lehetett, s ahogy mindehhez a hatalom kedvében járó jellemtelen ganék pszeudo-pályázataikkal besegítettek, elhallgat a Klubrádió a 92,9-en.
Én most nem Dr. Karas Mónikán csodálkozom (megvetem őt, de nem haragszom rá), aki a Médiatanács vezetője, s aki ellen korábban már többször is volt alkalmam nyerni, midőn a filozófus-ügy nevű ótvar aljasságban és ganéságban a Magyar Nemzetet próbálta védeni ellenünk (sikertelenül!), nem is a bíróságra haragszom (Bíróság és Médiatanács engedelmesen csak azt teszi, amire utasítást kap a Várhegy tetejéről, amonnan lefelé ordítva, bele a képükbe, nekik csak az volt a dolguk, hogy elfelejtkezzenek minimális tisztességről és még minimálisabb szakmai öntudatról – mindkettő sikerrel abszolválva, mi több, nagy önszorgalommal túlteljesítve!), én igazából azoktól undorodom és azokat vetem meg, akik beülnek a hatalom által seggük alá tolt különféle pszeudo-tévés és pszeudo-rádiós stúdiókba, s immár a szellem ribancaiként, egyedül a placcon, szolgálják a diktátort és koszhadt diktatúráját, az összes tolvajt és az összes kurvapecért, mostantól immár minden látható és hallható ellenállás nélkül, mindent takaréklángra szelídítve környezetükben, hogy így képesek legyenek valamire, amire máshogy sosem lennének azok, s azt sugallva, mintha csak az ő szájukba tömött, s a debilitással határos lakájvélemények léteznének széles e honban, semmi egyéb.