„Súlyos mulasztásom, hogy az Öt című műsorban nem reagáltam Hont Andrásnak arra a megállapítására, melyben a hatvanas évek magyar kulturális életét nemes egyszerűséggel csak úgy nevezte: az aranykor. Jelzem, hogy ebben a Hont András által vélelmezett aranykorban Márai Sándor és Faludy György emigrációban élt, Göncz Árpád börtönben ült, Hamvas Béla raktárosként dolgozott, értelmiségiek ezrei raboskodtak fegyintézetekben, végeztek fizikai munkát és voltak eltiltva a publikálástól. Ez volna az az aranykor, amikor a magyar társadalomból egy ötvenhatban emigrált nemzedék, háborúban kiirtott és háború után elhurcolt sok száz magyar szellem hiányzott.
A magyar kultúra aranykora az én szememben egyértelműen a dualizmus volt. Ezzel persze nem muszáj egyetérteni, nyilván senkinek nem kötelező hanyatt esni a Nyugat első nemzedékének teljesítménye láttán, a diktatúra iránti nosztalgiára, a fegyveres elnyomás és kulturális elzüllesztés meghamisítására azonban nincs mentség.”