Mit érdemel az amerikai elnök, aki legalább nem ártott? Szobrot!
„A 20. századi magyar történelem mementó-gyűjtőhelyén, a Szabadság téren jelenleg két, egykori amerikai elnök szobra áll: Ronald Reagané és George H. W. Bushé. Reagan a végső győzelemig tartó háborút indított a kommunizmussal szemben, Bush pedig bepofozta az elődje által mesterien lekészített labdát – már ami a dolgok PR-részét illeti. A szobrot ugyanis nem azért kapták, mert bármilyen módon szabadságot adtak, adományoztak, ajándékoztak volna Magyarország polgárainak. Hanem azért, mert inkább segítették, de legalábbis nem akadályozták a magyar nép szabadságért és önrendelkezésért vívott küzdelmét.
És mert a sorsfordító időkben, a diadalmas progresszió kultikus félistene, Barack Obama szavajárását parafrazeálva, a történelem jó oldalára álltak: a szovjet birodalmi diktatúrával és a megnyomorító kommunista ideológiával átellenes pontra. Bár ez utóbbi ma nekünk, a rendszerváltás utáni közép-európai nemzedék tagjainak akár természetesnek is tűnhet, érdemes emlékeztetnünk magunkat: mind a hazai, mind az európai és észak-amerikai vezető politikusok egész garmadájának alapvető értékrendjéből hiányzik ez az egyszerű, de nagyszerű distinkció: ne mentegesd a kommunizmus bűneit (»jót akartak«), és ne mosd össze a tetteseket az áldozatokkal. Nem oly nehéz, sokan mégsem képesek megugrani.”
(MTI)