„Nem tudjuk kik vették először a szájukra a »szocializmus« szót, de azt igen, hogy 1848 forrongó hónapjaiban sokan örömmel fogadták Marx Károly és Engels Frigyes forradalmi felhívását, a Kommunista Kiáltványt. Voltak korabeli fiatalok, akik egyenesen »vörös republikánusoknak« nevezték magukat, de hamar a »szent ügy« mellett találta magát Táncsics Mihály (Mihajlo Stancsics) is. Ő már a kezdetektől amellett agitált, hogy a nemzeti szabadság fabatkát sem ér, ha néptömegek maradnak politikai és hangsúlyozottan szociális jogok nélkül.
Táncsics Mihály politikai pályafutása hat évtizeden ívelt át, de eszmerendszere mindvégig következetes maradt. Ott volt hitében Dózsa György paraszti dühe, a magyar jakobinusok társadalmi és politikai változást sürgető elszántsága, 1848 márciusi ifjainak hazaszeretete, és ott volt már a modern munkásmozgalom számos követelése is.
A Táncsics utáni évtizedekben a magyar baloldalnak, azaz munkások és parasztok mozgalmainak volt kevés jó és annál több rossz éve.
Nekik köszönhető azonban a nyolc órás munkanap, a társadalom- és nyugdíjbiztosítás, a közoktatás rendszere, vagy az általános és titkos választójog.
A hazai baloldal és a magyar progresszió tragédiája, hogy képviselőink csak az urak által előidézett társadalmi, politikai, sőt háborús katasztrófa után tudtak beleszólni az ország ügyeibe. Először 1918 őszétől 1919 nyaráig vállalták az országmentő, sőt a honvédő háborút, olyan kiváló emberek vezetésével, mint Károlyi Mihály, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond vagy Stromfeld Aurél. Történelmileg büszkék lehetünk arra, hogy ebben az időszakban a magyar szociáldemokraták és kommunisták nem csak egymással tudtak összefogni, de valódi nemzeti összefogást is teremtettek a bajban.
Harcuk csak azért bukott el, mert a külföldi hadseregek olyan hazaáruló fasisztákat is találtak szövetségesnek a magyar nép ellen, mint Horthy Miklós. Az Orbán, Schmidt Mária vagy Boross Péter számára történelmi példaképnek tekintett tenger nélküli tengernagy aztán elinditotta hazánk első tudatos és tömeges népirtását a »fehérterrort«, bevezette Európa első antiszemita törvényeit, majd odadobta hazánkat Hitlernek. Ettől a rémségtől való megszabadulást nem is hívhatjuk másnak, mint Felszabadulásnak.