„Szerintetek most vannak a szép idők vagy régen? Mi volt jobb, mi volt rosszabb? Mi lett jobb, mi lett rosszabb?
Az özönvíz előtt volt még, azok voltak a szép idők, azok voltak a rút idők, a kilyukasztott levegő és az elektromos autópálya-matrica előtt, amikor azok a régi nagy havak hullottak, nem ezek az incifinci, seszínű, latyakosodó maiak, azon a szép régi havon milyen érdekesen piroslott a tébécések köpete, hiszen védőoltás még nem létezett, akkoriban a lányok még szőttek-fontak, nem a mobiljukkal meg a sminkjükkel babráltak, akkoriban a lányok még úgy főztek, mint az anyjuk, ma meg úgy isznak, mint az apjuk, akkoriban még csak a férfiak lehettek bunkók, csak ők köpködtek, és ők verték részegen a párjukat, mára ez a privilégium sajnos elenyészett, akkoriban még a cserzővargák és a kelmefestők szennyezték ihatatlanná a patakokat, ez még a világűrbe fellőtt focimeccsek előtt volt, amikor a kisbíró szolgált internet helyett, és a pletyka valóságshow helyett, amikor a legények világot látni indultak a háborúba, a világ meg leharapta a fél lábukat, akkoriban még volt igaz szerelem, igaz, hogy csak a népszínművekben, akkoriban még dzsentribajszos és glaszékesztyűs ficsúrok tapostak a női szíveken, és göndör parókás nőstények polcolták égbe melleiket, a halcsont fűzőt meg néha két cselédlány rángatta teljes erőből, aztán sokan elájultak a bálon, egyeseknek a bordacsontja is eltört, de megérte, hisz fő a darázsderék, akkor még a lovak farába sütöttek billogot, és nem a széplányokéba, akkor tél volt minden tél, és minden tavasz igazi tavasz, akkoriban a krumplicukrot még tömbben mérték, és nem változott félévente a Túrórudi csomagolása, akkoriban József Attila felgyújtotta a haját, hogy kedvesének imponáljon, Petőfi pedig talicskában tolatta végig magát a Váci utcán, hogy lássák, mekkora paraszt, és róla beszéljen a fél ország, akkoriban a paleolit diéta még olyan hatásos volt, hogy csak minden ötödik ember érte meg az első életévét, szóval akkoriban a fiatalok azért voltak boldogtalanok, mert nem házasodhattak szerelemből, ma meg már szerencsére bárki szabadon megválogathatja, hogy kivel éljen boldogtalanul.”