„A tanároktól tanuljuk a helyesírást, az építészek tervezik a házunkat, az autószerelők megjavítják az autónkat, az orvosaink, szakembereink pedig hosszú évek óta ezt tanulták, amit most javasolnak, hallgassunk rájuk! – mondta az Inforádiónak adott interjúban Böjte Csaba, aki már kigyógyult a fertőzésből.
A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója már túl van a koronavírus-fertőzésen, de mindenkit arra kér, hogy maga és a társadalom érdekében tartsa be az előírásokat.
»Erdélyben van egy vicces mondás, hogy a székely ember elkapja a koronavírust, jól megrázza és elengedni. Nálam pont fordítva volt, ő kapott el engem, elég jól megrázott, de hál' Istennek, elengedett. Most már jól vagyok, papírom is van róla. Nagyon hirtelen jött, egyik nap elkezdtem a köhögést, harmadik nap már nem tudtam abbahagyni. Gyorsnak tűnt az egész, megfázás nélkül jött össze az egész. Felhívtak Magyarországról, kórházba hoztak, jó három hét alatt sikerült talpra állni« – részletezte, hangsúlyozva, nagyon hálás a magyar egészségügynek magyar adófizető állampolgárként is.
December elején engedték ki a kórházból, akkor azt gondolta, hogy jól van, de mire hazaért, verte a hideg és kellemetlenül érezte magát. Utána még két hétig ült otthon, de mára csak az alvászavar maradt a tünetek közül, nehezen tud elaludni.
A dévai otthon gyermekei, dolgozói közül tavasszal – mint elmondta – senki nem kapta el a vírust, és bár az őszi hullám nagyobb volt, de kórházba sem gondozó, sem gyermek nem került.
»Úgy látszik, én voltam a gyenge láncszem«
– tréfálkozott.
A védekezéssel kapcsolatban közlekedési példát hozott:
»Ahol a hatóság egy csíkot húz az út közepére, ott az ember nem előz. Akkor sem, ha nem jön semmi szembe. Azért, mert a szakember így döntött. Az egészségügyi előírás is ilyen fehér csík, mindenkinek be kell tartania mindent. Nem kell kuruckodni, forradalmárnak lenni« – figyelmeztetett.
Amikor a kórházban feküdt, elgondolkodott azon, mi valójában a betegség.
»Elég sok, egymástól független entitásból áll össze az ember. Utoljára 1981-ben voltam kórházban. Lám, a testem alkotórészei azóta szimbiózisban, békében, szolidaritásban éltek egymással. Az egészség megromlása ennek a hiánya. Aztán a rend egy hónap után helyreáll. Ahogy gyógyultam, erősödtem, elgondolkodtam, hogy ha több trillió sejt békében tud élni, mi miért ne próbálhatnánk meg békében élni ezen a Földön?«