Karanténba helyezett asszonyság

„Ne álljunk meg félúton, vigyük végig Szabó Tímea különös, rémületesen idegenszerű gondolatmenetét. Ha az »asszonyság« sértő szó, akkor cenzúrázzuk nagy költőinket, íróinkat is! Álmomban sem feltételezem, hogy Szabó Úrhölgy/Asszonyság Arany vagy Petőfi olvasásával töltené szabadidejének irodalomra szánt töredékét, ezért csak két példát említek. Arany János írja (Daliás idők V. ének, 3.):

»Toldiné asszonyság tűnődék azonban

Anyai örömben és anyai gondban«

Micsoda lekicsinylő »jelző« – mondaná a nem-jelzőre Szabó Tímea. Középkor.

Petőfi Sándor. Ha nem tévedek, Az apostol még kötelező olvasmány az iskolában. Borzalom, mit ír a középkoriasan gondolkodó költő:

»Elérte a hintó a célt,

Az úr s az asszonyság kiszáll« (Az apostol V.)

De a Szabó által kifogásolt szót használták olyan »középkori« szerzők is, mint például Ady Endre, Babits Mihály, Szép Ernő – sőt, micsoda borzalom, Krúdy Gyula egyik legismertebb regényének a címében is ott tündököl ez a »kíméletlen gondolkodásra« valló szó: Asszonyságok díja. Ezek után már félve jegyzem meg, hogy közismerten liberális szerzők sem ódzkodtak az »asszonyság« használatától. Konrád György például egyik kései interjújában ezt mondta:

»A lépcsőn megyek felfelé Csfátba, a lépcsősor lentről a sírok közül vezet fölfelé, és amikor már a bő felénél vagyok a lépcsősornak, hallom, hogy egy asszony, aki egy kis kertecskét ápolt, magyarul beszélget a férjével. A szavaknak ismerős bihari íze volt, és amikor szóba elegyedtünk, kiderült, hogy nagyváradiak. Az asszonyság elmondta, minden nap főz valamit a Messiásnak, mert azt képzeli, hogy mire eddig elér a lépcsőn, addigra nagyon elfárad és elcsügged, úgyhogy jobb, ha eszik valamit, mielőtt a tudósok ott fenn megegzaminálják. Ha a Messiás estig nem jön el, akkor a férje megeszi az ételt.«

Szabó Tímea nem tud tisztességesen magyarul. Ez a probléma.”