Háború a Trump-kormány ellen: így rekeszt ki és dehumanizál az amerikai baloldal

Először AOC hirdette meg, hogy listázni kell a Trump-kormánnyal együttműködők nevét; aztán Trumpot akarták – akarják utólag is – impeachelni, hogy ne kapjon elnöki nyugdíjat és ne legyen elnöki könyvtára; a Twitter törölte Trump fiókját, majd a könyvkiadók esküdtek fel, hogy nem adják ki a Trump-kormány tagjainak munkáit, visszaemlékezéseit.

Az amerikai baloldalt annyira traumatizálta Trump, vagy talán inkább az, hogy nem Hillary Clinton nyerte az elnökválasztást, hiszen a történelmi haladás szükségszerűsége szerint neki kellett volna, hogy egyrészt el akarja szigetelni a Trump-éra személyiségeit, másrészt

Mindezzel nem csak az a baj, hogy a Trump-évek megtörténtek, akár tetszik, akár nem, és az elnöki könyvtár létrejöttének megakadályozása a történészi munka, a történelemírás akadályozása (Amerikában minden elnöknek van könyvtára), ahogy – mint azt Rajcsányi kolléga megírta – az elnök Twitter-fiókjának törlése is értékes információs anyag kidobása, olyan, mintha felgyújtanánk egy levéltárat. Hiszen mi sem töröljük emlékezetünkből és levéltárainkból, könyvtárainkból a nekünk nem tetsző rezsimek dokumentumait, sőt fokozottan kutatjuk őket, hogy tanuljunk belőlük – meg egyszerűen érdekel minket. 

A fő baj az, hogy az amerikai baloldal, annak fő politikai képviselete, a Demokrata Párt és a kapitalista profittermelést népneveléssel vegyítő kiadók, társalgó („közösségi”) oldalak fenntartói, a Big Tech és a woke-vállalatok

Trump kormányzatának tagjait, alkalmazottait, a republikánusokat és Trump hetvenmillió választóját is. 

A szociális halál pedig valójában belső száműzés. A száműzésnek, kiűzetésnek viszont épp a szociális halál volt a célja: az ókori keleti városokból ha a sivatagba vagy bárhová máshová száműztek valakit, azzal az illető a közösség számára meghalt – az illető pedig, kiszakadva eredeti közösségéből, valóban szociálisan meghalt, és persze a sivatagban akár valóban is. Egy másik közösségben ő már másik, messziről jött ember volt. 

A Trump-éra személyiségei is választhatnák az önkéntes száműzetést, a külső emigrációt, elköltözést valahová máshová, de akkor feladnák a harcot; a baloldal viszont belső emigrációra igyekszik kényszeríteni őket. El akarja érni, hogy eme négy év „működtetőiről” ne kelljen tudomást venni. 

A szociális halálra ítélés, a belső száműzetésbe kényszerítés, a történelemből való kiirtás pedig effektíve

Persze balról a magyarázat az, hogy „csak azt kapták, amit másnak akartak”, meg hogy „az intoleránsoknak nem jár tolerancia”, „a kirekesztők osztályrésze a kirekesztés”. 

Azonban empirikusan is bizonyítható, hogy a Trump-kormányzat nem volt intoleráns és nem volt kirekesztő, inkább egyfajta régimódi, patrióta liberálisokról van szó.

Emellett pedig még fontosabb, hogy a baloldal olyan értelmetlen mértékben elszakította e kifejezéseket a hétköznapi jelentésüktől és kitágította azt, hogy lényegében mindenki, aki nem ért velük egyet, az kirekesztőnek és intoleránsnak bizonyulhat. Így a magabírás, személyes szabadság, személyes felelősség, a egyenlőtlenségekkel szembeni tolerancia vagy egész világnézetek úgy, ahogy vagy, racionalizált kirekesztésnek és intoleranciának számítanak. 

egy mondvacsinált indok alapján. És ne legyenek kételyeink: az amerikai példa gyakran ragadós. Az onnan előszeretettel (itthon értelmezhetetlen) ötleteket a kulturális gyarmatosítás részeként importáló magyar baloldal most sem lesz rest ellesni módszertani ötleteket.