Trump-hatás: olyan történt New Yorkban, amire utoljára 30 évvel ezelőtt volt példa
Az előttünk álló időszakban új irányt vehet az Egyesült Államok legnépesebb városának élete.
Az amerikai baloldal szociális halálra, belső száműzetésre ítéli Trump kormányzatának tagjait, alkalmazottait, a republikánusokat és Trump hetvenmillió választóját is.
Először AOC hirdette meg, hogy listázni kell a Trump-kormánnyal együttműködők nevét; aztán Trumpot akarták – akarják utólag is – impeachelni, hogy ne kapjon elnöki nyugdíjat és ne legyen elnöki könyvtára; a Twitter törölte Trump fiókját, majd a könyvkiadók esküdtek fel, hogy nem adják ki a Trump-kormány tagjainak munkáit, visszaemlékezéseit.
Az amerikai baloldalt annyira traumatizálta Trump, vagy talán inkább az, hogy nem Hillary Clinton nyerte az elnökválasztást, hiszen a történelmi haladás szükségszerűsége szerint neki kellett volna, hogy egyrészt el akarja szigetelni a Trump-éra személyiségeit, másrészt
Mindezzel nem csak az a baj, hogy a Trump-évek megtörténtek, akár tetszik, akár nem, és az elnöki könyvtár létrejöttének megakadályozása a történészi munka, a történelemírás akadályozása (Amerikában minden elnöknek van könyvtára), ahogy – mint azt Rajcsányi kolléga megírta – az elnök Twitter-fiókjának törlése is értékes információs anyag kidobása, olyan, mintha felgyújtanánk egy levéltárat. Hiszen mi sem töröljük emlékezetünkből és levéltárainkból, könyvtárainkból a nekünk nem tetsző rezsimek dokumentumait, sőt fokozottan kutatjuk őket, hogy tanuljunk belőlük – meg egyszerűen érdekel minket.
A fő baj az, hogy az amerikai baloldal, annak fő politikai képviselete, a Demokrata Párt és a kapitalista profittermelést népneveléssel vegyítő kiadók, társalgó („közösségi”) oldalak fenntartói, a Big Tech és a woke-vállalatok
Trump kormányzatának tagjait, alkalmazottait, a republikánusokat és Trump hetvenmillió választóját is.
A szociális halál pedig valójában belső száműzés. A száműzésnek, kiűzetésnek viszont épp a szociális halál volt a célja: az ókori keleti városokból ha a sivatagba vagy bárhová máshová száműztek valakit, azzal az illető a közösség számára meghalt – az illető pedig, kiszakadva eredeti közösségéből, valóban szociálisan meghalt, és persze a sivatagban akár valóban is. Egy másik közösségben ő már másik, messziről jött ember volt.
A Trump-éra személyiségei is választhatnák az önkéntes száműzetést, a külső emigrációt, elköltözést valahová máshová, de akkor feladnák a harcot; a baloldal viszont belső emigrációra igyekszik kényszeríteni őket. El akarja érni, hogy eme négy év „működtetőiről” ne kelljen tudomást venni.
A szociális halálra ítélés, a belső száműzetésbe kényszerítés, a történelemből való kiirtás pedig effektíve
Persze balról a magyarázat az, hogy „csak azt kapták, amit másnak akartak”, meg hogy „az intoleránsoknak nem jár tolerancia”, „a kirekesztők osztályrésze a kirekesztés”.
Azonban empirikusan is bizonyítható, hogy a Trump-kormányzat nem volt intoleráns és nem volt kirekesztő, inkább egyfajta régimódi, patrióta liberálisokról van szó.
Emellett pedig még fontosabb, hogy a baloldal olyan értelmetlen mértékben elszakította e kifejezéseket a hétköznapi jelentésüktől és kitágította azt, hogy lényegében mindenki, aki nem ért velük egyet, az kirekesztőnek és intoleránsnak bizonyulhat. Így a magabírás, személyes szabadság, személyes felelősség, a egyenlőtlenségekkel szembeni tolerancia vagy egész világnézetek úgy, ahogy vagy, racionalizált kirekesztésnek és intoleranciának számítanak.
egy mondvacsinált indok alapján. És ne legyenek kételyeink: az amerikai példa gyakran ragadós. Az onnan előszeretettel (itthon értelmezhetetlen) ötleteket a kulturális gyarmatosítás részeként importáló magyar baloldal most sem lesz rest ellesni módszertani ötleteket.