Rémusz bácsitól a Ku-klux-klánig

„Oké, tudom, hogy megegyeztek: mindenhol csak egy indul, az az egy, aki a legesélyesebb (egy gyűrű mind felett…). Igen ám, de egyesével böngészve a kínálatot ismét oda lyukadhatunk ki, hogy egy szem ellenzéki – de teszem azt –, feketegyőrös jelöltnek kábé annyi sansza van, mint harkálynak a betonoszlopon.

Elfogadom, hogy egyesek szerint egy kormánypártra ennyi ciklus után már ráfér a makarenkói pofon, de azt lehetőleg ne egy hülyegyerek adja. Még akkor sem, ha az alapfokú oktatást sikerült odáig eszdéeszesíteni, hogy egy ideje már a hülyegyerek verheti a tanárt – és nem fordítva. Nehéz lesz Orbánéknak makarenkói sallert lehúzni azoknak is, akik egyik nap a Ku-Klux-Klánt másik nap pedig Rémusz bácsit reklámozzák. Sokan azoktól sem szeretnék látni a Fidesz ráncba szedését, akik szerint a házasság evolúciójának végállomása egy boldog homokozó.

És mivel a kritika mit sem ér megoldási javaslat nélkül – mondok egyet.

Az ellenzéki vezetőség találjon egy tisztes, őszbe hajló, 50-60 közötti, nagy tudású, nemzetközileg elismert szakember hírében álló, három gyerekkel, minimum kétszer négy kerékkel és vaskos bankszámlával bíró jelöltet, aki kábé úgy néz ki, mint Roger Moore 1972-ben. Ráadásul a Fidesznél jobban csak az őt jelölő pártokat utálja, és ezt választékos módon el is tudja mondani a tévében. Na, ő nyerni fog. Egyébként vannak ilyenek, csak épp tesznek a politikára.”