A dolgozókat mikor kompenzáljuk?
„A legnagyobb probléma – ahogy arra Balczer Balázs munkajogász a Mércén nemrégiben rámutatott – a távmunka fogalma a magyar jogban nem egyenlő a home office fogalmával, csak egy szűkebb réteget érint, akiknek a munkavégzési helye állandó jelleggel eltér a munkáltató telephelyétől. Ezzel szemben az ideiglenesen/időszakosan otthonról dolgozók jogi szempontból nem tartoznak a távmunka körébe, így ők még ennek a kis kompenzációnak a lehetőségétől is elesnek.
Márpedig a home office-ozók többsége ez utóbbi csoportba tartozik. Őket a törvények szinte semmilyen módon nem védik, de a veszélyhelyzet idejére a jobban szabályozott távmunka sok garanciáját is kiiktatta a kormány.
A másik azonnal bevezethető intézkedés a »lekapcsolódáshoz való jog« (angolul: right to disconnect) intézményesítése lenne. A Franciaországban már 2017 eleje óta érvényben lévő jog szerint a dolgozók nem kötelezhetők – informálisan sem – arra, hogy munkaidőn kívül munkahelyi emaileket olvassanak, céges hívásokra válaszoljanak, é.í.t.
Néhány kivételtől (a már említett francia példa mellett Olaszország és Németország) eltekintve ez az intézmény az EU nagy részén sem létezik. Az Európai Parlament munkaügyi bizottsága december 2-án fogadott el egy jogilag nem kötelező érvényű határozatot, amely felszólítja az Európai Bizottságot, dolgozzon ki új szabályozásokat, amelyek garantálják a lekapcsolódáshoz való jogot.
A határozatról 2021 januárban szavazhat az EP plénuma, és még hosszú évekbe telhet, amíg kötelező érvényű jogszabály születik belőle, úgyhogy nemzetállami szinten is érdemes küzdeni e jog garantálásáért. Annál is inkább, mert ez a munkavállalók olyan védelme, amely az államnak egy fillérébe se kerül, csupán a cégeket korlátozza a dolgozóik szabadidejének kisajátításában.
2021 már erősen a rákövetkező év országgyűlési választásának jegyében fog zajlani, szóval ha ebben az időszakban nem sikerül ilyen engedményeket kiharcolni a radikálisan nagyvállalatbarát és dolgozóellenes Fidesztől, akkor soha.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Kijev hajlandó lehet kompromisszumot kötni a Donbasz régió területének kérdésében, amelyet Moszkva teljes ellenőrzés alá szeretne vonni.
Azért mindennek van határa.
