A klímavédelem központjában az embereknek kell lenniük

„Sem a Rióban elfogadott ENSZ Éghajlatváltozási keretegyezmény, sem a Kiotói Egyezmény, sem a Koppenhágai egyezmény, sem a Párizsi Egyezmény nem bizonyult sikeresnek az éghajlatvédelmi tervek végrehajtásában. Érdemes átgondolnunk, hogy miért. Az országok kibocsátási célértékeinek csökkentése technikailag valóban lehetséges, megvalósítható az energiafelhasználás csökkentésével, vagy technológiaváltással. Azonban mindkét esetben egy rendkívül kényes társadalmi-gazdasági egyensúlyhelyzetbe kell a döntéshozóknak belenyúlnia.

Úgy kell szabályoznia a kibocsátást és ösztönöznie a technológiai átállást, hogy a lakosságot a lehető legkevesebb hátrány érje, sőt, lehetőleg a lakosság csak az átállás pozitív hozadékait élvezze. A valódi megoldásnak egyszerre kell reálisnak lennie politikai, társadalmi és gazdasági téren. A globális egyezmények azonban a legtöbb esetben nem nyújtanak segítséget ahhoz, hogy hogyan tartható fent a vállalások teljesítésével együtt egy ország lakosságának életszínvonala, gazdasági növekedése, katonai ereje vagy épp nemzetközi befolyása.

A fentiek egyikét sem fogja egyetlen ország sem kockáztatni egy olyan egyezmény érdekében, melynek teljesítése esetén legfeljebb baráti vállon veregetést kaphat, a célérték elmulasztása esetén pedig semmit nem kockáztat. Magyarán nincs autoritás, amelynek ereje lenne kikényszeríteni az országoktól vállalásaik teljesítését. Szerencsére – tegyük hozzá. Gondoljon ugyanis bárki bármit a politikai elitről, nehezen képzelhető el az, hogy valóban a lakosság érdekét szolgálná, ha a választott vezetők helyett valamiféle klíma-imperialista szervezet határozhatná meg az egyes országok energiabiztonsági, gazdasági, vagy honvédelmi döntéseit.

Természetesen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére szükség van, azonban minden esetben a helyi gazdasági és társadalmi viszonyok figyelembevételével. A klímavédelem központjában az embereknek kell lenniük, életük és életszínvonaluk kockáztatása nem engedhető meg tárgyaló- és íróasztaloknál megálmodott absztrakt célértékek kedvéért.

De a nemzetközi egyezményekre való kizárólagos fókuszálás sok esetben technikai szempontból is célt tévesztett erőfeszítés. A klímaváltozás valóban számos fronton állítja a világ országait kihívások elé, azonban nem minden problémáért tehető kizárólagos felelőssé. Általánosságban elmondható, hogy a klímaváltozás nem előidézi, hanem súlyosbíthatja a meglévő környezetterhelési és erőforrásmenedzsment alapú problémákat. A legtöbb vizsgált esetben a természeti adottságok csupán egyetlen tényezőt alkotnak egy többkomponensű, komplex rendszerben.

A hatástanulmányok egyértelműen feltárják, hogy a humanitárius válságok kialakulásához a természeti rendszerek sérülékenysége mellett társadalmi, gazdasági és politikai súlyosbító tényezők is szükségesek. Elsősorban az erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás, az erőforrások degradálódása, a nem megfelelő gazdasági formák alkalmazása okozhat katasztrófát, illetve a katasztrófa megtörténte után a nem megfelelő válságkezelés tovább mélyítheti a kialakult helyzetet.”