Bár az orbáni békeépítéshez nem tud semmit hozzátenni, csak mondja a hergelős dumáját, hogy az elvakult tiszások minél agresszívabbak legyenek, hátha kirobban valami balhé, s akkor azon lehet lovagolni hetekig. Bárhol másutt is összejöhettek volna, hogy még az esélyét is elkerülje egy esetleges konfliktusnak. Ezt azonban ő nem akarja, meg aztán ahhoz mondani is kéne valamit. Jövőképet adni. Ezt azonban nem tud. Nemcsak szellemi korlátoltsága okán, hanem azért is, mert
Brüsszel bábjaként ő csak a háborúban lehet érdekelt, az migránsok ellenőrízetlen beengedésében és a LMBTQ-lobbi erősítésében.
Nem véletlenül vált képviselőjelöltté a Tiszában Bódis Kriszta, a Csipke Józsika mesekönyv szerzője vagy Tarr Zoltán, a bevándorlósimogató alelnök, hogy Ruszin-Szendi háborúpárti tokatábornokról ne is beszéljünk.
A drasztikus gazdasági megszorítócsomag gyökerei is Brüsszelből táplálkoznak. Jó ideje már erősködnek Brüsszelben azon, hogy szüntessük meg a rezsicsökkentést. Most mit látunk, ez szerepel azokban a dokumentumokban, amelyet Magyar visszavontnak, vagy hamisnak minősített. Eleve utálkozva fogadták a 13. havi nyugdíjat. A korábbi jegybankelnök, Surányi György nem győzött ellene agitálni, mondván: ő csak 12 hónapot dolgozott egy évben, ezért nem jár a 13 havi nyugdíj.
Tehát a letagadott, hamisnak minősített javaslatcsomag legtöbb megszorító elemét a Tisza-közeli tanácsadók maguk is többször nyilvánosan vették védelmükbe, sőt: a 2010 előtti kormányok a valóságban is alkalmazták. És most itt vannak újra a múlt emberei: A Bod Péter Ákosok, a Surányi Györgyök, és dicsőítik a régi módszereket.