Képviselő Úr nagy lendülettel kiállt a közforgalmú hajóállomásra – gondolom ott volt a legszebb a kilátás –, majd jól láthatóan súgógép segítségével (a Mathias Corvinus Collegium nevet még így sem tudta túl magabiztosan kimondani – segítek, Mátyás király) közölte, hogy az állam ezeket az ingatlanokat, tehát a hajóállomást, az önkormányzati tulajdonban lévő sétányt és a sportpályát akarja magántulajdonba adni, az alapítvány pedig elzárni a helyiek elől.
Nos, ez sajnos barátok között is olyan ordas hazugság, ami pofonegyszerűen megcáfolható. Ugyanis ezekről az ingatlanokról az elmúlt hónapokban soha senki nem beszélt, a törvényjavaslat tárgyalásakor fel sem merültek. Nem véletlenül, ugyanis ezekkel kapcsolatban semmi nem változik, minden ugyanúgy marad, mint eddig, semmilyen jogszabályi változás vagy tervezet nem érintette őket.
Van több olyan ingatlan, köztük egy lepusztult és elzárt volt állami üdülő, ami mostantól, alapos felújítást követően a tehetséges gyerekek nyitott és ingyenes táboroztatását fogja szolgálni, de sajnos ezt az ingatlant Molnár Zsoltnak nem sikerült megtalálnia, sőt, egyetlen egy helyivel sem sikerült beszélni, aki elmondta volna, hogy a »fideszes önkény« nem erre van, hanem ahhoz előbb kellett volna a főútról jobbra fordulni.