„Az utóbbi években sokan elvesztették a demokráciába vetett bizalmukat. Miért higgyenek egy nyugati berendezkedésű államszerkezetben, ha a világ leghatalmasabb országának első számú vezetője is kacérkodik a diktatúrával? Időnként mintha többségben volnának a politikai korrektséget elvetők, pedig nem erről van szó: csak sokkal hangosabbak és erőszakosabbak a demokratikus többségnél.
A változó világ abszurditására jellemző, hogy épp »Európa utolsó diktatúrája«, vagy legalábbis az ott élők adnak leckét mindannyiunknak abból, mit is jelent demokratának lenni. Belaruszban augusztus 8-án zajlott le az Alekszander Lukasenko elnök által elcsalt elnökválasztás, a diktátor elleni tüntetések azonban azóta sem hagytak alább. Pedig a megmozdulások résztvevőinek sorsa megpecsételődött azzal, hogy – némi bizonytalankodás után – Vlagyimir Putyin elnök Lukasenko támogatása mellett döntött, attól tartva: egy rezsimváltás után Minszk is kikerülne az orosz érdekszférából. Ezután hirtelenjében olyan felségjelzés nélküli egyenruhások jelentek meg az országban, mint egykor a Krímben. Ők a tüntetők szerint nem is emberek, nincsenek tekintettel a tiltakozók korára, nemére, kegyetlenségük nem ismer határt.„„