„Érdekes persze ez a jogállamisági vita, hiszen nem törvények és jogszabályok fognak dönteni a jog(állam) meglétéről, hanem a többség – a balliberálisok – szavazata. Szubjektív benyomások, elfogult, a Fideszt és Orbánt gyűlölő, végtelenül civil szervezetek jelentései és liberális újságírók „cikkei” alapján. Nem számít, hogy a bíróságok függetlenek – és akkor még finoman fogalmaztunk –, hogy a magyar bírák szerint nyugodtan lehet nácizni, tolvajozni, korruptozni a jobboldal politikusait, hogy a miniszterelnöknek el kell tűrnie az O1G-zést, miközben a baloldal politikusai egy rossz vagy egy erősebb jelző miatt is azonnal perelnek, majd nyernek.
De az sem érdekli az EU bürokratáit, hogy míg 2006-ban tömegével verték össze a hazugságon kapott, és hazugságok segítségével kormányra kerülő Gyurcsány ellen tüntető demonstrálókat, addig most az SZFE lánglelkű színészforradalmárainak a hajuk szála sem görbült. Még a szemeik is megvannak.
A jogállamiság az unió szerint inkább valami megfoghatatlan, elvont fogalom, egy olyan bunkósbot, mint a sehol le nem írt, folyton változó közösségi irányelvek a Facebookon.
Olyan fegyver, amit a jobboldal megrendszabályozására találtak ki, és amit kizárólag a jobboldali konzervatív emberek elhallgattatására, megbüntetésére használnak.
Egyre világosabban látszik, hogy ma az unió baloldali politikusai szerint csak az számít jogállamnak, ahol kiszélesítik az LMBTQ-jogokat, ahol korlátlanul befogadják a migránsokat, és ahol legális migrációs útvonalakat létesítenek a Fekete-Afrikából és a Közel-Keletről érkező honfoglaló szerencselovagoknak. Pedig nem volt ez mindig így. Amikor beléptünk, még egészen biztosan mások voltak a jogállamiság definíciói.”