Márki-Zay Péterék szerint kukába való az Alaptörvény, a Nemzeti Hitvallás pedig egy zagyvalék
Jogállam ellenében teremtene jogállamot a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Az Alkotmány 2022 – Konferencia az új alkotmányról című eseményen jártunk.

A történelem sajnálatos módon számos európai példát ismer arra, amikor a meglévő alkotmányos rend lerombolásával, válságtörvények vagy puccs révén alakítottak ki új, „jogállami–joguralmi” kereteket. A tiszás értelmiség hevességét látva a választás 2026-ban több szempontból is sorsfordító lehet. Mutatjuk!

Akár a jogállam keretein kívül is jogállamot építene, és az Alaptörvényen kívüli alkotmányozást hajtana végre az immár a Tisza Párttal szimpatizáló, illetve egyes esetekben a tömörüléshez köthető balliberális szellemi holdudvar. Vagyis egy új alkotmányt (vagy alaptörvényt) nem a hatályos alaptörvényben rögzített szabályok, eljárások, valamint korlátok betartásával hoznának létre, hanem azok megkerülésével vagy figyelmen kívül hagyásával. Az enyhébb minta akár már adott is: a Donald Tusk nevével fémjelzett Lengyelország. Ugyanakkor a tiszás értelmiség hevességét látva, a választás 2026-ban több szempontból sorsfordító lehet, különösen, ha a radikális történelmi példákat vesszük alapul.

Következésképpen a mindig részleges és szubjektív igazságossággal szemben a tárgyi és formális elvekre épülő jogbiztonság élvez elsőbbséget.
Ezt is ajánljuk a témában
Jogállam ellenében teremtene jogállamot a Mindenki Magyarországa Mozgalom. Az Alkotmány 2022 – Konferencia az új alkotmányról című eseményen jártunk.

Fleck Zoltán, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója egy évvel ezelőtt a Klubrádióban úgy nyilatkozott: bárki legyen is az ellenzék részéről a közelgő országgyűlési választás győztese, tudatnia kell választóival, hogy azzal a céllal indul, miszerint lecseréli az alaptörvényt.

„Ez azért fontos, mert ha az emberek erre szavaznak, akkor némileg elhalványul az egyszerű számszaki logika, hogy ez most ötven százalék, 52, 54, 58, 62 vagy kétharmad” – fogalmazott. Fleck már a korábbi parlamenti választások előtt is azt fejtegette: mivel szerinte a Fidesz–KDNP rendszere jogállami eszközökkel nem váltható le, egy esetleges ellenzéki győzelem után is szükség lehet arra, hogy időlegesen háttérbe szoruljon a jogállamiság tiszta érvényesülése, amíg az új rendszer felépül.
Ugyanehhez a holdudvarhoz kapcsolódik az az elképzelés is, hogy akár egyszerű parlamenti többséggel is módosítanák az államberendezkedés sarkalatos elemeit.
Jelenleg az alaptörvény, a választási törvény és a pártok gazdálkodásáról szóló jogszabály módosításához, valamint az alkotmányos intézmények – így a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyészség és a bíróságok – átalakításához minősített, azaz kétharmados többség szükséges.
Az egykori alkotmánybíró és akadémikus Vörös Imre álláspontja szerint legitim lépés lenne, ha az új kormány túllépne az Alaptörvény keretein. Erről 2025-ben is beszélt, például a Hegyvidéki Tisza-szigetek és az Aequitas Klub közös rendezvényén: „A kétharmad kapcsán nagyon élesen merül fel, hogy vannak legalisták és legitimisták. Kövezzetek meg, de az a véleményem, hogy az új Országgyűlésnek és kormánynak azonnal hozzá kell nyúlnia az alaptörvényhez, akkor is, ha nincs kétharmada.” Vagyis kormányváltás esetén az újonnan megalakuló Országgyűlésnek akár egyszerű többséggel is alkotmányoznia kellene.
Bárándy Péter ügyvéd – aki Magyar Péter jogi képviseletében is feltűnt –, a Medgyessy-kormány egykori igazságügyi minisztere a Magyar Narancsnak úgy nyilatkozott: „Kérdéses, hogy az alaptörvényből a nagyon gyorsan mellőzendő, nem alkotmányos rendelkezéseket miként lehet hatályon kívül helyezni.”
Ezután a párt elnöke 2025. május 10-én az ATV Egyenes beszéd című műsorában kijelentette: „A Tisza Párt nem fogja hagyni, hogy a Fidesz janicsárjai üljenek a legfőbb állami szervek élén.”
Hozzátette: senkinek nem javasolja, hogy hosszú távra rendezkedjen be; korábban pedig arról is beszélt, hogy senki ne induljon rá a tömörülésére – ami a politikai pluralizmus szempontjából is vitatható –, mert az veszélyezteti az általa meghirdetett rendszerváltást.
Mindezen is túlmutat Fleck Zoltán egy másik kijelentése, amelyben – a Tisza Sziget egyik rendezvényén, meghívott előadóként – az alkotmányos szervek vezetőivel szembeni fellépés szükségességéről beszélt: „Én azt gondolom, hogy ha egy ellenzéki párt nyer a választásokon, (…) azon nyomban el kell mennie a győztesnek olyan helyekre – könnyen mondom, mert nem vagyok politikus, tehát nem az én felelősségem –, ahol ígérni, fenyegetni, zsarolni kell az illetőt, konkrétan a köztársasági elnököt (…). Le fogom tagadni ezt.”
Róna Péter közgazdász sem rejtette véka alá, kinek drukkol az áprilisi országgyűlési választásokon. Véleménye szerint aki az alkotmányozást az Országgyűlésre – értelmezésében a hatalomra – bízza, az „a kecskére bízza a káposztát”. „Ezért nem szeretném, ha a Tisza Párt vagy bármely más párt kétharmados többséget szerezne. A hatalom ugyanis korrumpál, a kétharmados többség pedig abszolút hatalmat jelent, amely abszolút módon korrumpál. Bármennyire is derék és jó szándékú ember Magyar Péter, bármennyire intelligens és felkészült, a hatalom az ember természetéből fakadóan nem ismer határt. Ha tehát olyan helyzetbe hozzuk, mint amilyenbe Orbán Viktort hoztuk, ő is korrumpálódni fog” – fogalmazott a Klubrádióban.
Arra a kérdésre, miként lehetne lebontani az Orbán-kormány által kialakított rendszert kétharmados többség nélkül, az egyetemi tanár azt válaszolta:
a kétharmados szabályokat el kell törölni, vagy figyelmen kívül kell hagyni.
Egy valódi alkotmány megalkotásához pedig a nemzet aktív részvételére, valamint alapvető alkotmányos kérdésekben népszavazások sorára lenne szükség – zárta gondolatait Róna Péter.
A történelem sajnálatos módon számos európai példát ismer arra, amikor a meglévő alkotmányos rend lerombolásával, válságtörvények vagy puccs révén alakítottak ki új, „jogállami–joguralmi” kereteket.
A Weimari Köztársaság után náci diktatúra jött létre Németországban; az Olasz Királyság fasiszta önkényuralomba fordult; a Második Spanyol Köztársaság bukását követően Francisco Franco diktatúrája épült ki Spanyolországban; Portugáliában kihirdették az Estado Novo rendszerét, amely tekintélyelvű berendezkedést eredményezett; a román királyságból pedig a kommunisták népköztársaságot hoztak létre.
Ezekben az esetekben a korábbi jogfolytonosság rendszerint megszakadt: feloszlatták vagy hatályon kívül helyezték az előző alkotmányt, és ezzel párhuzamosan olyan intézményeket hoztak létre, amelyek formálisan gyakran demokratikusnak vagy népszuverénnek mutatkoztak, valójában azonban az új vezető elit központosított hatalmára épültek. Az autoriter rezsimek legitimitását többnyire „a rend helyreállításával”, „a nemzet megmentésével” vagy különféle ideológiai érvekkel igyekeztek alátámasztani.
Nyitókép forrása: Facebook
