Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Itt valami gáz van a dologban.
„A lecsúszó középosztályt, annak problémáit úgy tűnik, a demokraták nem is értik, nemhogy bármit is ígérnének nekik — és, amíg ez így marad, addig itt nem is terem nekik sok babér.
Hosszú napok türelmetlensége és szorongása után én is örömmel és reményekkel telve konstatáltam, hogy Trump mehet a levesbe, Biden az új elnök. Hogy talán ez után a mocsok év után valami jobb jöhet jövőre. Ám, miközben szorítottam Georgia-ért és Pennsylvania-ért , aközben néztem a CNN választási adatait, amelyek Biden győzelmén túl nem is annyira szemet gyönyörködtetőek.
Egyrészt, Trump nem is bukott akkorát, nem lett földindulás, annyi szavazatot kapott, amelynél többet az amerikai választások történetében egyetlen egy ember egyszer kapott csak: Biden, most. Másrészt a szenátusi és kongresszusi eredmények sem rózsásak Biden számára, a szenátus nem biztos, hogy meglesz, a kongresszus lehet, hogy igen – de több helyet is veszítettek a demokraták.
Ritka és nagy teljesítmény Bidentől, hogy egy második ciklusára pályázó regnáló elnököt vert meg, és innen nézvést Trump teljesítménye nem is annyira értékelendő. Onnan nézvést viszont igen, hogy a verseny sokkal szorosabb lett, mint ahogyan azt a közvéleménykutatók előrejelezték. Voltak államok, amelyeket billegőnek mértek Biden kevéssel jobb kilátásaival, azután meg Trump 8%-kal (!) vitte Iowát és Ohiot, 6-tal Texast, 4-gyel Floridát.
Mondhatnánk, hogy ezekben az államokban valamit elmértek, nem úgy működött a minta, másképp osztották ki a telefonszámokat, mint máshol, ahol jobban sikeredett az eredményt belőni. Node, az már végképp nem oké, hogy az országosan előre jelzett 10%-os Biden-előnyből a végére alig maradt 3-nál több. Itt valami gáz van a dologban, ez több, mint ami szimplán mérési hiba lehetne.”