„Tudjuk mi is, és fájlaljuk, hogy hazánk háborúba lépett önök ellen a németek oldalán. Fájlaljuk már csak azért is, mert nemzeti függetlenségünkért folytatott küzdelmeink során kitüntetett törekvésünk volt, hogy katonáinkat ne vigyék ki országunkból, ne áldozzák fel idegen földön, idegen érdekek oltárán. A magyar politikai vezetés Teleki Pál miniszterelnökségéig mindent meg is tett, hogy elkerülhessük a háborúba sodródást, s amikor ez lehetetlenné vált, Teleki felkiáltójelként az életét áldozta fel.
Nem utolsó, hanem vonakodó csatlósa volt Magyarország a Német Birodalomnak, amelynek érdekszférájába Sztálin és náci német szövetségesei utaltak minket, amikor a Molotov-Ribbentrop-paktumban testvériesen megosztoztak Közép-Európán, valamint a Szovjetunió későbbi angolszász szövetségesei, amelyek látványosan jelezték Hitlernek régiónk iránti érdektelenségüket, végül hadicéljaikat elősegítendő a német megszállást is kiprovokálták. A német megszállást, amelyet éppen azáltal sikerült évekig elkerülnünk, hogy korlátozott erőkkel részt vettünk a Szovjetunió elleni háborúban, örökké alkudozva a németekkel, erőnk szerint minimalizálva a háborús részvétel mértékét. Ha nem ezt tesszük, már évekkel korábban a minden magyar erőforrást a német hadicélok szolgálatába állító, áruló bábkormány vitte volna önök ellen háborúba Magyarországot.