Nacionalista ukrán vezető miatt kérette be Luxemburg moszkvai nagykövetét az orosz külügyminisztérium

Bekérették az orosz külügyminisztériumba Luxemburg moszkvai nagykövetét, amiért a nagyhercegségben exhumálták Andrij Melnik, az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) volt vezetőjének földi maradványait – jelentette be Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő újságíróknak csütörtökön Moszkvában. Az orosz fél amiatt tiltakozott, hogy Melniket és feleségét ünnepélyesen újratemették Ukrajnában.

Moszkva komoly felháborodásnak adott hangot az esettel kapcsolatban. Zaharova szerint a május 19-i exhumálás lehetetlen lett volna az illetékes luxemburgi hatóságok beleegyezése nélkül. A diplomata rámutatott:

• a nemzeti „hősök” Ukrajnába való visszatérésének színe alatt olyan ember hamvait szállították át Luxemburgból Ukrajnába, akit Moszkvában a náci Németország bűntársának és háborús bűnösnek tartanak,
• és aki a békés lakosság nemzeti alapon történő tömeges meggyilkolásáért felelős.

Zaharova hangsúlyozta, hogy Oroszország a luxemburgi hatóságok lépéseit úgy értékeli, mint a második világháború több millió áldozata emlékének megsértését, valamint a nácik és bűntársaik hőssé avatásában való bűnrészességet.

Az orosz külügyminisztérium ezzel kapcsolatban értésre adta, hogy megalapozottnak tartja a „különleges hadművelet” végrehajtására vonatkozó döntést.

Andrij Melnik és felesége hamvait 2026. május 25-én helyezték örök nyugalomra, a Kijev melletti Nemzeti Katonai Emléktemetőben, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és a nemzetiszocializmus iránti rajongásáról közismert Azov-ezred jelenlétében.

Ki volt a szóban forgó ukrán vezető?

Andrij Melnik (1890–1964) ukrán nacionalista politikus és katonai vezető valóban az Ukrán Nacionalisták Szervezetének egyik meghatározó prominense volt. Az első világháború idején az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében szolgált, később pedig a soviniszta ukrán függetlenségi mozgalomban vállalt szerepet.

Az 1930-as évekre az OUN vezetői közé emelkedett, majd 1940-ben a szervezet kettészakadásakor az általa irányított frakciót – az ő irányítói szerepére utalva – OUN-M néven kezdték emlegetni. A melnikisták az akkori ukrajnai körülményekhez és Sztepan Bandera elvetemült kegyetlenkedéseikről hírhedt híveihez képest mérsékeltebb-konzervatívabb irányvonalat képviseltek az ukrán nacionalizmuson belül.

Ugyanakkor Melnik és mozgalma a második világháború elején szintén aktívan együttműködött a náci Németország megszálló erőivel, és ugyanúgy részt vett a különféle atrocitásokban, mint a banderisták, abban a reményben, hogy Berlin támogatásával létrehozhatják a független ukrán államot. Később a németek – több ukrán nacionalista vezetővel együtt – internálták. Emiatt erősen vitatott történelmi szerepét előszeretettel igyekeznek árnyalni a tisztelői:

• utóbbiak elsősorban ukrán függetlenségi vezetőként tekintenek rá,
• bírálói viszont a Harmadik Birodalommal való kollaborációját és az OUN szélsőséges nacionalista ideológiáját emelik ki, amikor náci kollaboránsnak titulálják.

A kritikusok szerint az, hogy a melnikisták szerepe kevésbé dokumentált a második világháborús borzalmak kapcsán, még nem jelenti azt, hogy ne játszottak volna bennük ugyanolyan szerepet, mint Bandera emberei.

Melnik ellen sohasem indult eljárás a politikai szerepvállalása miatt, a háború után pedig nyugaton, Luxemburgban telepedett le, ahol 1964-es haláláig élt.

***

(MTI / Mandiner)

Fotó: Andrij Melnik az emigrációban / Wikipédia