„Míg egyes, Soros-elleni támadások valóban antiszemiták, ez nem szabadna, hogy beoltsa őt minden kritika ellen. Épp ellenkezőleg, ha ellentmondásos, akkor az nem csak azért van, mert néhány szörnyű ember az nemzetközi összeesküvés középpontjának tekinti. Hanem azért, mert vezető támogatója liberális és baloldali jelölteknek, ügyeknek, amivel máris kritikák célpontjává válhat azok részéről, akiknek nem tetszik, ahogyan ő a politika befolyásolására költi a pénzét. (…)
Soros tevékenységének egyik iróniája, hogy míg személyesen nem érdekli a zsidó identitás, és nem definiálta magát a cionizmus és Izrael támogatójaként, mégis túlzott befolyása van a zsidó politikára. Soros tette le a pénzt, ami segített elindítani a baloldali lobbiszervezetet, a J Streetet, ami erősen kritikus Izraellel szemben (és ami az ő parancsára évekig titkolta a pénz forrását). Az Open Sources Izraelen belül is támogatott jópár baloldali csoportot, és gyakran az Izrael-ellenes, BDS-párti és radikális arab csoportok húzódnak meg a jó ügyek támogatásának álruhája mögött.
A lényeg, hogy miközben radikális zsidóellenesek támadják Sorost és arra a hagyományos antiszemita kifejezések helyettesítésére használják a nevét a rosszindulatú zsidó hatalommal kapcsolatban, aközben Soros befolyása az amerikai politikában sem nem mítosz, sem nem összeesküvés-elmélet. Így aztán a politikai tevékenysége és közéleti aktivizmusa nem tekinthető kritizálhatatlannak. Ez különösen igaz annak fényében, hogy a konzervatív ügyek támogatóit, mint a libertárius Koch-testvéreket, és másokat a jobboldalon, rutinszerűen démonizálnak a demokraták és a baloldali csoportok, és úgy állítják be őket, mint a közéleti diskurzus gonosz befolyásoló erői.
Soros nem azonos a szélsőjobb által elképzelt gonosz alakkal, és nem azonos a szent filantróp alakjával sem, aminek a baloldal tartja. Azokat a gyűlöletcsoportokat, amelyek valamiféle zsidó összeesküvés bizonyítékaként tekintenek rá, el kell ítélni, de ideje, hogy a liberálisok és demokraták felhagyjanak azzal, hogy Soros minden említését a konzervatívok állítólagos antiszemitizmusának bizonyítékaként használják fel. A milliárdosnak joga van annyi pénzt költeni balos és radikális ügyekre költeni, amennyit akar. De az is igaz, hogy azoknak, nem alaptalanul, azt gondolják, hogy túlzott költekezései inkább sértik, mintsem előre viszik mind az Egyesült Államokat, mind Izraelt, ugyanilyen joguk van kritizálni azt, amit csinál.”