Jeszenszky Géza és a naiv bidenizmus

Jeszenszky Géza szerint Trump alatt Amerika megosztottá vált, s Biden majd egyesíteni fogja. Trump nem kezelte a vírusválságot, negyedmillió halott az eredmény; Biden majd kezelni fogja. Hiszen Biden az egyik „legtapasztaltabb” politikus, aki ellen „csak korát és egyik fia ukrajnai tevékenységét tudták fölhozni ellene, semmint múltbeli hibákat”. Trump alatt csökkent Amerika tekintélye, a NATO- és EU-országok fellélegeztek Biden – még nem végleges és nem hivatalos – győzelme miatt. Biden középutas politikát fog folytatni, akinek „le kell csillapítani az elmúlt hónapok szélsőbalos, szobordöntögető rendbontóit (de elkerülve színes bőrű szavazói kiábrándulását), csökkenteni kell a rendkívül megnőtt vagyoni és jövedelmi különbségeket”, és így tovább.

Jeszenszky Géza azt írja: „Trump ma még jelentős támogatottsága szerintem hamar csökkenni fog, a republikánusoknak alkalmazkodniuk kell, felismerve Amerika etnikai változásait, és vissza kell térniük Lincoln örökségéhez, hogy a jövőben még nyerhessenek.”

Trump félreértékelése

Ami Trump politikáját illeti:

és rengeteg kisegzisztencia, kisvállalkozó, hétköznapi embernek lett könnyebb az élete az adócsökkentések és adózási egyszerűsítések következtében; és egyáltalán nem csak a közmondásos „gazdagoknak”. 

A „negyedmillió halott” számszerűleg körülbelül 250 ezer – egy kontinensnyi, 330 milliós, szövetségi országban. Azt gondolom, hogy ugyan ilyen esetben a szövetségi elnöknek is van tennivalója, de valójában Amerika esetében túlértékeljük a szövetségi elnököt a kívülről kevésbé látható szövetségi tagállamok hátrányára; a valódi cselekvés lehetősége a kormányzóknál volt, akik éltek is vele. Nem mellesleg: a New York Times exitpollja és annak demográfiai elemzése azt mutatta, hogy Trump szavazóinak túlnyomó többsége szerint a gazdaság az első a járvány előtt, és Biden szavazóinak túlnyomó többsége szerint a járványkezelés az első a gazdaság előtt. A járványkezelés alatt karantént kell érteni. Ha az, hogy Trump nem kezelte jól a járványt, azt jelenti, hogy nem hozott össze idejekorán az egész országban karantént, akkor ez azt is jelenti, hogy ma kevesebb a munkanélküli, mintha Amerika-szerte karantén lett volna. Ha bárki azt hiszi, hogy egy járványt csak úgy kezelni lehet, és mindenen úrrá tudunk lenni, mert úgymond a kormány azért van, hogy megóvjon minket az élet viszontagságaitól, az téved. 

Amerika megosztottságát nem Donald Trump okozta, az ő elnöksége alatt ez a megosztottság maximum kifejezést nyert. A marxista BLM randalírozásait semmi sem menti. Trump alatt a feketék munkanélküliségi rátája is történelmi mélypontot ért el. A BLM-nek azonban valószínű a háttérben besegített a Demokrata Párt randalírozni, cserébe azért, hogy a BLM a demokraták szekerét tolja, nemhiába jelentkezett máris be a mozgalom Bidennél: segítettünk a kampányban, cserébe kérjük a jussunkat. Ebből nem lesz középutas politika; ebből balra tolódó woke-politika lesz.

Lehet, hogy Biden személyes meggyőződése centrista, de egyáltalán nem olyan erős személyiség, mint például Trump, és nem is kívülálló milliárdos, hogy legyen ereje meghódítani egy pártot kívülről, a párttól független erőforrásokból, a kívülállóság erkölcsi tőkéjével. Magyarán Bident be fogja darálni a Demokrata Párt, amitől egész életében függött; és zsarolni fogja a párt szélbalos szárnya. Jeszenszky Géza azonban nem látja, hogy 2020-ban a „szélsőbal” nem proletárdiktatúrát jelent meg egyéb, a 20. század során megszokott dolgokat, hanem radikális identitáspolitikát és woke-szemléletet, a szisztematikus rasszizmus és patriarchátus belelátását mindenbe, és az az elleni fantomküzdelmet. A transznemű mozgalomnak való bókolás „kiemelt főműsoridőben” például nem centrumpolitika.

A republikánus jövő

Az az állítás meg, hogy a Republikánus Párt jövőbeni útja a visszatérés lenne arra a vágányra, amiről Trump térítette le a republikánusokat, éppenhogy a legrosszabb, mérgező recept ajánlása. A republikánusok eljelentéktelenedéséhez épp a Jeszenszky által felvázolt út vezetne, ahogy azt a Trump előtti időszak mutatta is: a korábbi pártvereségek miatt készített, 2013-as reformjavaslat gyakorlatilag a Republikánus Párt erős balra tolódását eredményezte volna – a centrumból. Azaz a republikánusok a demokraták méréskeltjeinek pólóját és pozícióját vették volna fel. Csakhogy az a csapat másik csapat, az ő pályájukon már vannak játékosok. 

A republikánusoknak nem a demokraták felé kell eltolódnia, hanem a korábbi középsemmilyen program helyett valami beazonosíthatóan jobboldali programot kell alkotniuk. Ezt tette Donald Trump. Emlékezetes volt Claremont Review cikke 2016-ban, a The Flight 93 Election, melynek szerzője arra figyelmeztetett:

minden rasszistázás, fasisztázás és nácizás hatására – aki pedig azt hiszi, hogy ha Trump távozik a színről, majd megszűnik a fasisztázás balról, az nagyot téved, a fasisztázás ugyanis mindig kijut minden mérsékelt jobboldali erőnek, Konrad Adenauertől De Gaulle-on és Churchillen át Antall Józsefig, Ronald Reaganig, a két Bushig – tényleg mindenkinek. 

Trump és a kisebbségek

Jeszenszky Géza szerint a republikánusoknak „fel kell ismernie” „Amerikai etnikai változásait” – nem tudom, ezalatt mit ért az egykori külügyminiszter, de azért jeleznénk neki, hogy Donald Trump soha nem látott támogatottságot hozott a republikánusoknak a kisebbségek körében. Trumpra szavazott a a feketék 12, a hispánok 32 és az ázsiai származásúak 32 százaléka. A fiatal feketék és hispánok 30-35 százaléka támogatta őt, szemben az idősebb nemzedékek sokkal kisebb arányával, azaz a kisebbségek fiataljai sokkal nagyobb arányban republikánusok és trumpisták. A határmenti, texasi Zapata megyében, ahol 95 százalékban hispánok laknak, Trump idén 52,5 százalékot kapott, és négy éve is 33-at. De még a melegek harmada is Trumpra szavazott.

Vajon mire fel ez a növekvő támogatottság egy állítólag rasszista elnök irányába? Először is: Trump nem rasszista. És nem is nőellenes. Viszont a kisemberek pártjává tette a Republikánus Pártot, márpedig a kisebbségek csoportjában több a „kisember”. Adókönnyítései, a gazdaság felpörgetése nekik is jól jöttek. Emellett nem nagyon tudom magam elé képzelni, hogy egy fekete vagy hispán férfi épp feminista magazint olvas és válogat a szaporodó genderidentitások közül. Azt hiszem,

Biden transznyilatkozatától nem fognak elalélni a Bronxban lakó Puerto Rico-iak. Márpedig a demokrata Bronxban sok a Puerto Rico-i, és nagyon-nagyon kevés a transznemű. Még kisebb a két csoport közti átfedés. Váltsuk ezt szavazatokra.

Lincoln, az egyesítő?

A Trump-ellenes republikánusok által alapított, Trump előtti útra visszatérni kívánó Lincoln Project nem a Republikánus Párt feléledését szolgálná, hanem épp a karaktervesztését. Elég csak megnézni, milyen helyekről érkeztek a Lincoln Project vezetői: Kalifornia, New Hampshire… az ország liberális erődjeiből. 

Kérdés, mi az a „lincolni örökség”, amit Jeszenszky Géza emleget, mit lehet hasznosítani egy 160 évvel ezelőtti elnök működéséből? A Lincoln Project azért a pártalapító Lincolnról van elnevezve, mert Lincoln úgymond egyesítette az országot – nyilván szemben a „megosztó” Trumppal. Talán tehát ezt. Csakhogy Lincoln úgy egyesítette azt az országot egy alkotmányellenesen indított, véres polgárháborúban, hogy száz évre elmélyítette a belső megosztottságot. Lincoln ugyan talán személyes meggyőződésében ellenezte a rabszolgaságot, de a háború előestéjén deklarálta, hogy ő bizony az unió egyben tartásáért háborúzik, nem a rabszolga-felszabadításért (lásd a New York Tribune 1862. augusztus 22-i számában megjelent írását) – utóbbi csak időközben bevetett taktika, erkölcsitőke-gyűjtés volt a részéről, többek közt Charles Francis, londoni nagykövete tanácsára. 

Mindemellett

39,8 százalékot kapott – igaz, négy jelölt indult, tíz déli államban viszont Lincolnra még csak szavazni sem lehetett (csak John Quincy Adamsre szavaztak kisebb, 31 százalékot sem elérő arányban 1824-ben). Ez azért volt így, mert akkoriban még nem voltak központilag nyomtatott szavazólapok, így a pártok és jelöltek emberei voltak azok, akik jelöltjük szavazólapját osztogatták, de Lincoln Délen, pontosabban a későbbi Konföderáció tizenegy államában annyira népszerűtlen volt, hogy Virginia kivételével még helyi aktivistákat sem tudott szervezni maga mögé. Mindezt azon a választáson produkálta Lincoln, amelyiken a részvétel a valaha volt második legmagasabb, 81,2 százalékos volt. Ja, és azóta is sokak körében tartja magát a meggyőződés, hogy akkor Lincoln választási gépezete többet csalt, mint mostanában a demokratákról sejthető.

Az „egyesítő” Lincoln tehát erőszakkal egyesítette egy szövetségi ország vonakodó tagállamait, miközben minimális volt a legitimitása, és száz évre elintézte, hogy a déli fehérek a sebeiket nyalogassák és csak azért is szegregálják a feketéket. Ha nincs Lincoln, valószínűleg nincs ilyen görcs sem a déli fehérekben, egyes számítások szerint a rabszolgaság is megszűnt volna a századfordulóig, és a feketék emancipációja is kevésbé erőszakosan ment volna végbe. Egy dologban azonban valóban egyesítő volt az amúgy zseniális taktikus és politikus Lincoln: abban, hogy a háború utáni rekonstrukciós politikája nagyvonalú volt. 

Olyan egyesítésre nem valószínű, hogy fűlik a foga 70 millió Trump-szavazónak, ami az ő szóbeli és fizikai lebunkózásukkal, listázásukkal és kiátkozásukkal kezdődik. Akkor inkább elmennek MAGA-rallizni, és előfizetnek a Trump-tévére. Ideje, hogy a republikánusok végre beleálljanak ügyekbe, ellent álljanak a demokraták balra tolódásának, és ne hunyászkodjanak meg féltve a szalonképességüket. Elég volt a hátrálásból, ideje visszafoglalniuk a területeket, és restaurálniuk Amerikát.