George Clooney az agitprop komisszár szerepében

„Beszélgessünk egy kicsit a propaganda természetéről!

Arról a nevezetes propagandáról, amelynek művelői önmagukat öröktől fogva a fénylő FüggetlenObjektivitás™️ letéteményeseinek állítják be, így minekutána a megfelelő kinyilatkoztatás megtörtént, szabadon elhelyezhetik a választási eredménytől örömkönnyező szakértőseregüket a műsorokban, kedvükre bombázhatják baráti interjúkkal MindenkiPolgármesterét™️ – még véletlenül sem a cselekvésképtelenségéről, sokkal inkább az általa használt kerékagyakról (!) érdeklődve – és persze a művészet szent letéteményeseinek csodás tanításait is elébünk tárhatják – természetesen a legtisztább okítási szándékkal.

Így tettek a minap George Clooney esetében is, aki épp valami új filmjét promózta – lám, szegről-végről mi is ezt tesszük most, látják, ilyen a profi propaganda –, majd amikor arról beszélt, hogy a mozijában tapasztalt gyűlölködéséhez honnan vett ihletet, akkor Jair Bolsonarót és Orbán Viktort hozta fel példaként, hozzátéve: ha a világ mostani folyamatai nem változnak, pár évtized múlva az egész glóbuszt ilyen gonosz formák uralhatják.

Én most azt a kérdést félre is tenném, hogy vajon Clooney honnan tud arról, milyen Orbán politikája; ezúttal nem megyek be abba az utcába sem, hogy felvessem, milyen durva lenne, ha még hálózat is létezne – hiszen akkor az elvtársak ennél is több celebritást tudnának bedobni a harcmezőre; azt meg végképp nem feszegetem, hogy ha Clooney-nak, tegyük fel, valóban van némi információja Orbánról, akkor azt milyen felületeken és személyektől szerezhette be. Azt a megfigyelésemet pedig egyenesen duplán figyelmen kívül hagyom, hogy a magyarországi ellenzék szerint a totálisan jelentéktelen Orbán immár arra is megfelelő, hogy dollármilliókból készült amerikai filmek reklámkampányát feldobhassák vele.”