Én most azt a kérdést félre is tenném, hogy vajon Clooney honnan tud arról, milyen Orbán politikája.
„Beszélgessünk egy kicsit a propaganda természetéről!
Arról a nevezetes propagandáról, amelynek művelői önmagukat öröktől fogva a fénylő FüggetlenObjektivitás™️ letéteményeseinek állítják be, így minekutána a megfelelő kinyilatkoztatás megtörtént, szabadon elhelyezhetik a választási eredménytől örömkönnyező szakértőseregüket a műsorokban, kedvükre bombázhatják baráti interjúkkal MindenkiPolgármesterét™️ – még véletlenül sem a cselekvésképtelenségéről, sokkal inkább az általa használt kerékagyakról (!) érdeklődve – és persze a művészet szent letéteményeseinek csodás tanításait is elébünk tárhatják – természetesen a legtisztább okítási szándékkal.
Így tettek a minap George Clooney esetében is, aki épp valami új filmjét promózta – lám, szegről-végről mi is ezt tesszük most, látják, ilyen a profi propaganda –, majd amikor arról beszélt, hogy a mozijában tapasztalt gyűlölködéséhez honnan vett ihletet, akkor Jair Bolsonarót és Orbán Viktort hozta fel példaként, hozzátéve: ha a világ mostani folyamatai nem változnak, pár évtized múlva az egész glóbuszt ilyen gonosz formák uralhatják.
Én most azt a kérdést félre is tenném, hogy vajon Clooney honnan tud arról, milyen Orbán politikája; ezúttal nem megyek be abba az utcába sem, hogy felvessem, milyen durva lenne, ha még hálózat is létezne – hiszen akkor az elvtársak ennél is több celebritást tudnának bedobni a harcmezőre; azt meg végképp nem feszegetem, hogy ha Clooney-nak, tegyük fel, valóban van némi információja Orbánról, akkor azt milyen felületeken és személyektől szerezhette be. Azt a megfigyelésemet pedig egyenesen duplán figyelmen kívül hagyom, hogy a magyarországi ellenzék szerint a totálisan jelentéktelen Orbán immár arra is megfelelő, hogy dollármilliókból készült amerikai filmek reklámkampányát feldobhassák vele.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
