Nem is titkolják az amerikaiak: Trump számára Orbán fontosabb politikus, mint Putyin
A Forbes egyszerű példával illusztrálta a helyzetet.
A Nyugat pártján Donald Trump van, Biden győzelméért pedig a Nyugat belső és külső ellenségei szoríthatnak.
Lesokkolta Fekete-Győr Andrást, a Momentum elnökét négy éve a Trump-győzelem. Szerinte az „európai” Magyarország hívei Biden mellett állnak, Trump pedig utat engedett az orosz és a kínai célok megvalósulásának, ráadásul bátorítja a keleti térnyerést hazánkban, és „despotákkal” cimborál. Biden szerinte az erős Nyugat és „a védővámok helyett a szabadkereskedelem” elkötelezettje. Szerinte szükség van Amerika határozott szerepvállalására Európában, Trump viszont a NATO-t eldobható ruhadarabként viseli.
Nos, Fekete-Győr András fordítva ül a lovon. Tulajdonképp egy állítása sem igaz.
Kezdjük ott, hogy Barack Obama sokkal puhább volt a Kelet hatalmaival, mint Trump.
Igaz, hogy Trump nem Európára és az oroszokra koncentrált, mint azt külpolitikájának elemzésében írtuk, de Trump meglehetősen konfrontatív Kína-politikája nem éppen a keleti nyitás támogatását jelentette. Még a távozó David Cornstein nagykövet is azt nyilatkozta nekünk, hogy az oroszokkal való pragmatikus üzletelést geopolitikai okokból megérti, Kína felé viszont nem fogad el semmiféle nyitást. (Az is igaz, hogy Amerikát „kétoldali russzofób pszichózis” sújtja.)
Trump egyáltalán nem nézte le a NATO-t, hanem komolyságot adott neki azzal, hogy elkezdte behajtani a tagállamokon a költségvetés 2 százalékára rúgó katonai kiadást. Már bocsánat, de ez épp az erős Európa feltétele. Európa ugyanis eddig úgy gondolta, majd kibekkeli a kötelező NATO-hozzájárulás teljesítése nélkül, és Amerika majd megvédi őt, ha kell. Trump szerint Európának kell saját magát megvédenie, és igaza van. Ez nem jelenti azt, hogy ne segítene Amerika is, ha úgy alakul, de az önvédelem mégis ön-védelem.
A „despotákkal” való cimborálás pragmatikus, realista külpolitika volt, aminek nagyobb a haszna, mint a Obama-Hillary-féle ideológiai gyakorlatoztatásnak. Milyen alapon szól bele egy amerikai nagykövet ideológiai kérdések mentén egy másik ország szabadon választott kormányának ténykedésébe? Ha a magyarok konzervatív kormányt választottak, miért is kellene teljesíteni az Obama-adminisztráció progresszív ideológiai céljait? A republikánus elnökök nagykövetei nem csuklóztatnak, és gyakorlatiasabban állnak a magyar-amerikai barátsághoz.
Végül itt van az állítólagos Nyugat-barátság. Már bocsánat, de Biden Demokrata Pártjának mostanában erősödött meg az a szélsőbaloldali szárnya, ami az egész nyugati történelmet valamiféle elnyomó, bűnös, eltörlendő dolognak tartja. Azok a marxista BLM-zavargók, akik tavasz óta az amerikai városok utcáin randalíroznak és szobrokat döntenek – na,
Ahogy Anthony Esolen amerikai szerző írta nekünk elemzésében: „nem Trump és támogatói azok, akik szobrokat döntenek, templomokat rongálnak meg és épületeket gyújtanak fel”.
Ellenben Donald Trump „Amerika az első” jelszava tulajdonképpen azt is jelenti, hogy „a Nyugat az első”, de legalábbis példát mutat erre a magatartásra. Trump büszke az amerikai történelemre: nem várja, hogy modernkori flagellánsok legyünk és tagadjuk meg a Nyugatot – inkább büszke szeretne rá lenni, és szeretné még egyszer naggyá tenni.
Ezért jobb nekünk, ha Donald Trump lesz az elnök, és példát mutat önbecsülésből: hogy az elpuhult, a lét nagyon is elviselhető könnyűségében öntudatát és identitását vesztett Európa végre felébredjen. És akkor lehet majd valódi transzatlanti szövetségeket építeni a Nyugat dicsőségére.