Gyakoribb azonban, hogy a legmélyebb problémáink nem igazán oldódnak meg az elnökök nyújtotta válaszokkal. Ezek a problémák egy társadalmi válság részei, ami nemcsak politikai kultúránk leépülésében mutatkozik meg, hanem az elszigeteltség és a kétségbeesés érztésében is, amely növelte az öngyilkosság és az opioid-visszaélések arányát. Az elidegenedés érzése egész közösségeket érint, akik kirekesztve érzik magukat az »amerikai történetből«, és ezt dühösen elutasítják.
Még a keserű pártoskodás idején is tudjuk, hogy többre van szükségünk, mint a megfelelő személyre a hatalomban. Mindkét párt halálos fenyegetésként kezeli a másikat Amerika jövőjére, ezért meggyőzi választóit, hogy a rossz elnök megválasztása csak tovább rontana a helyzeten.
Ez nem segít abban, hogy meglássuk, hogyan lehetne sokkal jobbá tenni a dolgokat. Ha úgy gondolja, hogy hazánknak nagyobb problémái vannak, mint azoknak az embereknek, akikkel nem ért egyet, akkor valószínűleg látni fogja, hogy a választási győzelem nem oldotta meg ezeket a gondokat."