A lelkekért megy a harc

„Mélyszántás

Nyugat-Európa nagyvárosaiban egy ideje biztonságiak vizsgálják át a templomba belépők táskáját, ruházatát. Aki a Megváltó közelébe kívánkozik, életveszélyben van. Költői a kérdés: kiknek áll útjában a szelíd Jézus, aki még a keresztfára szegezve is így sóhajtott: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!«

Kik azok, akik minduntalan nevetség tárgyává próbálják tenni a keresztény hitet?

Mélyszántás kellene a lelkekben.

Egy ideje Müller Cecílián rugózik az ellenzéki oldal néhány agresszív szellemi sérültje. Hálás témának érzik a tiszti főorvos asszony kigúnyolását. Azét a szakemberét, aki a koronavírus itthoni megjelenése óta minden egyes napon részletes és színvonalas tájékoztatót tart a köztelevízióban a járványhelyzetről, a lakosság teendőiről. Először arra gondoltam, a piszkálódókat csupán az zavarja, hogy főorvos asszonyt már az első napok után megkedvelték az emberek – de nem. Más, több van mögötte.

Müller Cecília nyakláncán kereszt van. Ez az! Nem véletlen, hogy a Népszava karikaturista »művésze«, bizonyos Pápai Gábor pár hónapja a keresztre feszített Jézus mellé rajzolta a kigúnyolt főorvos asszonyt. Ahogy az sem véletlen, hogy Kuncze Gábor, a bukott szabad demokraták belügyminisztere egyenesen Jézus Krisztusként ábrázolta őt, »bibliai« idézetekkel – »Cilimami aranyköpései (válogatás)« – stilizálva. (Ha egyszer majd lecseng a járvány, ezeknek a cinikus keresztfóbiásoknak kellene befeküdniük egy hosszabb felülvizsgálatra.)

Miért lett ennyire zavaró a keresztény hit? Vannak európai nagyvárosok, ahol már a köztéri karácsonyfa-állításokról is leszoktak. Mintha útban lenne a fenyő, alatta a jászollal, a kisdeddel. A nagyvilág – benne az önmagától eltelt öreg kontinenssel – egyre jobban kihátrál a kereszténységből. A finom, »művelt Nyugaton«, lehet mondani, szinte kiment divatból a hit. Mintha teher lenne. Vagy mint akiről elfeledkeztek, félretolták. A migránsok iránti feltétlen megfelelés, úgy látszik, felülírja a megtartó hitet. Pedig ha valamikor, most, ezekben a kíméletlen, megzavarodott, véres időkben kellene igazán a krisztusi kapaszkodó. Nem is csoda, hogy a nagyvilág kereszténysége tanácstalan.

Nehézzé lett a kereszt.”