1972-ben Ginsburg társalapítója volt az amerikai TASZ az ACLU nőjogi projektjének, majd pár évig vezette is azt. 1974-ig több mint háromszáz nemi diszkriminációs ügyet vittek. Az ACLU Nőjogi projektjének igazgatójaként hat nemi diszkriminációs ügyet vitt a Legfelsőbb Bíróság elé 1973 és 1976 között, ötöt meg is nyert belőle.
Egyik legismertebb ügye volt, amikor egy feleségét elveszítő férj jogaiért harcolt, hogy apaként ugyanúgy maradhasson otthon a gyerekeivel, mint egy anya. Érvelése arról szólt, hogy a törvény amely az anyáknak többet jogot adott a gyereknevelésre, egy sztereotip előfeltételezésen alapul, hogy az anyának van otthon a helye a gyerekkel.
Ginsburgot Bill Clinton nevezte ki 1992-ban a legfelsőbb bíróság tagjává, amelynek egyik legjelentősebb mindkét politikai oldal által elismert tagja lett. Halála után még Donald Trump is méltató sorokat írt róla. Fellépet az abortuszhoz való jog szigorítása ellen, és a nők védelmében.