Lökd ide a sört!

Október 13-a után, nagy önbizalommal és felfokozott érzelmekkel vette át Budapest kerületeinek egy részét az ellenzék. Kilenc évet ellenzékben tölteni nem lehet könnyű, főleg, ha sorozatos kudarcok és mélypontok érik a közösséget – érthető, hogy a megváltást elhozó Messiás szerepét el kell játszani. Legalább érezze a választó, hogy nemhiába ikszelt a papírra. 

A Messiás szerepet azonban hamar átvette a szemétdombon kapirgáló, felfuvalkodott kiskakas képe. Az ellenzéki önkormányzatok sorra hozták az elsietett reformokat a meghirdetett, egyeztetéseken alapuló új politika helyett.

Karácsony szimbolikus, dugógyártó biciklisávja, a Pikó féle józsefvárosi káosz, Baranyi Krisztina több száz fős, maszk nélküli fesztiválja nagy vitákat kavart.

Egy nagyon fontos – és a fentieknél pozitívabb kimenetelű – téma mellett azonban elsiklott a közvélemény. A koronavírus válság előtt támadott, és az utóbbi hónapokban majdnem lenullázott bulinegyed megmarad. A VII. kerületben ugyanis a kezdeti teljes ellehetetlenítés addig-addig puhult, amíg kedvező kompromisszum nem született. Az ellenzék nem rakja ki az ablakba, mert ennél drasztikusabb változás lett beígérve; a kormánypárt sem, mert nem „hiba a rendszerben”; a budapestiek azonban most az egyszer ténylegesen profitálhatnak. És a Puzsér Róbert által emlegetett házmesterterror csillaga is leáldozni látszik – reméljük örökre! 

A DK-s Niedermüller Péter már a választási kampányában középpontba állította a bulinegyed ügyét, megnyerve a kerület idős lakosait, valamint azokat a rétegeket, akiknek szúrta a szemét a szórakozóhelyek miatti hangzavar, kosz, rendetlenség, tömeg. Én magam csak ritkán jártam Erzsébetvárosban, de valljuk be őszintén, tényleg nem a legjobb állapotok uralkodtak a kerületben. Voltak viták a közbiztonságról, a kosz és a hangzavar a lakók felől érkező panasz jogos volt, amit valahogy orvosolni kellett. A bulinegyed-vonatra felülve Niedermüller polgármester lett, januárra pedig elkészült az ország egyik legszigorúbb csendrendelete, ami

A vitába azonban beleszólt a koronavírus és a pandémia okozta válság, ami padlóra küldte a vendéglátósokat, megfosztva őket a jelentős számú külföldi vendégtől. Niedermüller a veszélyhelyzet alatt saját hatáskörében a rendkívüli jogosítványaival életbe is léptette a rendeletet, amelyet júniusban a VII. kerületi közgyűlés is megerősített. 

Az éjféli zárás maradt, utána pedig csak speciális feltételek teljesítése esetén maradhatnak nyitva a kocsmák, szórakozóhelyek, boltok, üzletek. A feltételek teljesítése a vendéglátósoktól nem kis befektetést igényelt egy válság közepén, azonban mára tiszta, hogy nem fog elsorvadni a kontinensen egyedülálló fővárosi bulinegyed:

Niedermüller még június elején kiemelte: „elsőrendű feladatunk, hogy fordítsuk át a bulinegyedet kulturális negyeddé”. Ez mára annyival módosult, hogy a bulinegyed marad, egy – elméletben – elviselhető formába öntve. Erzsébetváros lényegi funkciója ugyanis nem változik, az Instant, a Blokk, a 4es6os kocsmák és az Ördögsarok is ugyanúgy üzemel hajnalig, mint eddig.

Pár kényelmi funkciót azonban a lakosok érdekében bevezetnek. Így például mérni kell a megfelelő zajszintet, emellett a kerületi szervek fellépnek az utcai alkohol fogyasztás ellen. A vendéglátóhelyeknek meg kell szüntetniük az egyszer használatos műanyag poharakat, illetve automatikusan záródó vagy zsilipes beléptetőrendszert kell bevezetniük. Ezen kívül a 150 főnél több ember befogadására alkalmas helyek esetében, online ellenőrizhető forgalomszámlálót kell üzemeltetni, a szemetet el kell szállítani, napi egyszer pedig az üzlethelyiség előtti járdaszakaszt kell megtisztítani. 

Kisebb hangzavart, kevesebb részeg randalírozót, környezettudatos vendéglátást, folyamatos ellenőrzést és belvárosi, szombat reggeli járdákat, amiken nem kell kerülgetni a skót srácok friss hányását. Továbbá egy jó példát arra, hogyan lehet értelmes társadalmi komprosszimukra jutni kerületi szinten. Lehet, két hét múlva már nagykörúti biciklissáv sem lesz?