Harmincmillió magyar? – Raffay Ernő és a tudomány

„2020. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével ismerte el Raffay Ernő munkásságát. Raffaynak az elmúlt évtizedben publikált legfontosabb kötetei (Harcoló szabadkőművesség 2011, Szabadkőművesek Trianon előtt 2010 illetve 2019, Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics Páholy államellenes tevékenysége 2013) azonban eddig kimaradtak a tudományos fórumok által értékelt művek sorából. E kötetek népszerűségét jelzi, hogy például a Szabadkőművesek Trianon előtt című máig öt kiadást élt meg. (A kötetek kiadója nem más, mint Szakács Árpád, a kormánymédia kultúrharcosa a Kárpátia Stúdió Kft.-n keresztül.) Alábbiakban Raffay szabadkőművesekkel kapcsolatos munkáit kívánom szembesíteni a tudománnyal. Az idézetek forrását az említett kötetek első kiadásának évszámával és az oldalszámmal jelzem.

Nem szeretném persze azt a látszatot kelteni, mintha Raffay tudományos működése csak ezekre a kötetekre lenne szűkíthető. Az Erdély 1918-1919-ben című, 1987-ben megjelent könyve úttörőnek számított és máig jól használható munka. Raffay azonban nyilvánvalóan nem ezért, illetve néhány más, harminc évvel ezelőtt írt munkájáért kapta az elismerést 2020-ban, s ma már nem is azokból ismerik az olvasók. Hanem az elmúlt évtized köteteiből.

Harmincmillió magyar

Raffay kiindulópontja, hogy csak az tekinthető nemzeti politikának, amelynek célja a Kárpát-medence maradéktalan elmagyarosítása. Ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy »bizonyos demográfiai számítások szerint« abban az esetben, ha nem darabolják fel Magyarországot és megmarad az első világháború előtti születési és magyarosodási ráta, akkor az 1980-as évek közepén Magyarország összlakossága mintegy 36 millió, ebből magyar 30 millió lett volna” (Raffay 2013, 271.)

Érdemes megállni ennél az állításnál, mert ez a Rákosi Jenőtől átvett fantazmagória a Raffay-féle történelemszemlélet alapja.”