Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Aki Bidenre szavaz, a Trumpok politikai kultúrájára szavaz.
„És mégis, Trump terrorista elnöksége, és a tudatlanság és a bűnöző rasszizmus sötét kora, amit elszabadított az Egyesült Államokban, teljesen érthetővé teszi, miért állnak be egyre-másra Biden mögé ezek a kiváló kritikus gondolkodók, akik máskülönben mindenáron elkerülnék a demokrata jelöltet. Egyik összeomló oszlopról ugranak a másikra, és stratégiai szövetségeket formálnak abban a reményben, hogy amint Trump lekerül a színről, Biden veszélyes ígéreteinek árnyékában ők is kiteríthetik lapjaikat.
De ezt az esszét azért írom, hogy ellentmondjak ezeknek az erkölcsi hatalmasságoknak, és egyértelműen kinyilvánítsam, hogy nem fogok Bidenre szavazni. Nem azt mondom, hogy én elvhűbb vagyok náluk, vagy hogy nem érdekelnek az elkövetkezendő Trump-terminus következményei. A saját és még milliónyi amerikai gyermek jövőjének érdekében azt remélem és kívánom, hogy egy nap összeszedik őt a Fehér Házból, és börtönbe vagy elmegyógyintézetbe zárják – amelyik közelebb van.
De mégis, sosem szavazok Bidenre, mert azt hiszem, hogy a magamfajta emberek feladata teljesen különbözik még azokétól is az amerikai baloldalon, akikkel teljes szívvel azonosulni tudok. A kritikus gondolkodás feladata most nem az, hogy sietve kijelentsük, hogy Bidenre szavazunk – egy szégyentelen rasszistára és önjelölt cionistára, a közismert nőgyűlölőre, aki aktívan támogatta az iraki háborút. Bernie Sanders személyében sokkal jobb választásunk volt, de a Demokrata Párt zsinórban másodszor is biztosra ment az esélyei kiirtása ügyében.
A feladat most az, hogy fenntartsuk a kritikus gondolkodásnak azt a pályáját, ami nem ölelheti körül Bident. Aki Bidenre szavaz, arra a politikai kultúrára szavaz, amiben tömegével várják a Trumpok és Bidenek, hogy felszínre törhessenek. Ha ma Trump és Biden között választunk, legközelebb Ivanka Trump és Chelsea Clinton közül kell majd. Ez az ördögi kör csak egy kitartóan megőrzött kritikai gondolkodási röppályával törhető meg, ami csírájában támadja azt a politikai kultúrát, ami démonizálja a Black Lives Matter-felkelést, ünnepli a neonácikat, és istenadta megváltókként kanonizálja Hillary Clintont és Bident.”