Érdektelen arrogancia

A Közel-Keleten még bőven vannak videotékák, ahol jópofa szokás dívik: a filmeket a közérthetőség kedvéért egysoros angol mondatokkal foglalják össze, ami általában nagyon vicces eredményeket szül. Valahogy így: Harcosok klubja: „Magányos férfi második személyiséget fejleszt ki, hogy elnyerje szerelmét. 5/10.”. És így tovább.

Ez jutott eszembe, mikor Anne Applebaum amerikai történész új könyvét olvastam. A szerző A demokrácia alkonya címmel dobott könyvet a piacra a koronavírus és a nyári uborkaszezon közepette. Célja az volt, hogy részletesen leírja, hogyan vették át a hatalmat Magyarországon, Lengyelországon, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban autokrata jobboldali politikusok, akik közül nem egyet korábbi barátjaként azonosít. (Recenziómban az előbbiek nyilván jobban érdekelnek).

miszerint a lengyel és a magyar nép olyan vezetőket választott, akik elutasítják a demokráciát, a liberalizmust, a transzatlanti értékeket és a szabadpiacot. 

A könyvben számos tévedés és elszólás demonstrálja a szerző járatlanságát a témában. Applebaum például nem létező Schmidt Mária-idézetekkel hadakozik. Hogy a mai Magyarországot miért egy neves huszadik százados történész idézeteivel lehet a legjobban bemutatni az olvasó előtt, az nem világos, de effajta metodológiai problémákat a szerző nem tár elénk. Helyette leírja, hogy Magyarországon „a magyar állam (…) olyan propagandát terjeszt, miszerint Magyarország problémáit, köztük a koronavírust, melyet az ország kórházai nem voltak képesek legyőzni, a nemlétező muszlim migránsok, az EU, és ismét, Soros György okozza”. Mint hozzáteszi, „Schmidt volt egyike ezen hazugság fő szerzőinek”. 

Itt érdemes megállni egy pillanatra. Tegyük félre azt a részletet, hogy Applebaum könyvének írásakor a magyarországi esetszámok jóval az európai átlag alatt voltak, és hogy nálunk a helyzet meg sem közelítette az olasz, spanyol, belga, holland, brit vagy amerikai számokat. Applebaum hazájában, az Egyesült Államokban megteltek a halottasházak, és ezért hűtőkocsikat rendeltek. Rendben, lépjünk tovább. De hogy Schmidt Mária valaha azt mondta volna, hogy Soros György okozza a koronavírust? A „Schmidt Mária”, „Soros György” és „koronavírus” szavak egyetlen nyilatkozatot sem hoztak be az idei évből. Applebaum dühösen jegyzi fel, hogy beszélgetésükkor Schmidt őt – szerinte, de ezek után hogyan higgyünk neki? – „érdektelennek és arrogánsnak” nevezte. Pedig az iménti sorok tükrében erre minden joga meg is lett volna. 

Applebaum könyve tisztázza továbbá, hogy „a propaganda Magyarországon (…) azt állítja, Soros [György] a fő felbujtója egy tudatos zsidó tervnek, hogy lecseréljék a fehér, keresztény európaiakat – főleg a magyarokat – barnabőrű muszlimokkal”. Mint írja, szerint ez egy olyan „összeesküvés-elmélet, amelyet egy politikai párt választási kampányának” központi elemévé tett. Itt már tényleg elveszti a fonalat a recenzens, hiszen ezen a ponton nyilván idézni kéne valamilyen hivatalos pártkiadványból – közlemény, frakcióvezető, Fidesz.hu, valami – a mondatot, miszerint Sorosnak „zsidó terve” van.

a legközelebbi találat a köztévé 2017 májusi adása lenne, amikor az amúgy Izrael-ellenes Sorost lecionistázták. Ez kétségkívül durva volt, de hogy a teljes kormányzati kampány erre épült volna? És mindezt egyetlen idézet, citátum nélkül?

Sejthető volt persze, hogy nem csak itt súlyosan pontatlan a könyv. A Hóman-szobor kapcsán közli, hogy Hóman Bálint volt „az, aki Magyarország zsidóellenes törvényeit írta az 1930-as és 1940-es években”. Bár az általános történeti emlékezet három zsidótörvényről szokott beszélni, 1938 és 1944 között több mint húsz zsidókra vonatkozó törvény született. Hóman „írta” volna az összeset? Egymaga? 

Applebaum szerint Orbán „elűzte a CEU-t Magyarországról”, „nincsen kulturális baloldal Magyarországon”. Ha nincsen, akkor most ki tiltakozik például az SZFE-kapcsán? A CEU pedig természetesen továbbra is működik Budapesten, úgy is, hogy működésének súlypontja Bécsbe kerül át. A történész leírja, hogy „Orbán arra használta a koronavírust, hogy kormányának diktatúra-közeli erőt adjon, ideértve a hatalmat, hogy letartóztasson újságírókat, akik kritizálják a kormány reakcióját a pandémiára”. A felhatalmazási törvény sehol sem írja, hogy le lehet tartóztatni újságírókat, akik kritizálják a kormány reakcióit; a vonatkozó rész a rémhírterjesztésről szól. Ha Applebaum tudna magyarul és elolvasta volna témájának forrásait, ezt tudná. 

nyelvezete olyan, mint a brit gyarmati helytartók jelentéseié, akik próbáltak rendet tenni a hepciáskodó őslakosok között. (A brit Nemzeti Levéltárban elég sok ilyet olvastam, a hasonlóság tényleg megdöbbentő). A könyvet megkoronázza az interjú, melyet Applebaum a Times of Israelnek adott. Mint elmondja, 2000-ben még azt hitte, hogy „a kommunizmust legyőzték, a demokrácia és a szabadpiac erőre kapott, és Lengyelország a nyugatra való csatlakozás küszöbén állt”. „Lengyelország szinte minden európai ország előtt járt” – sóhajtozik benne Applebaum. De aztán jött a Jog és Igazságosság pártja, és tönkretette lengyelországi igyekezeteit. Valami hasonló jön le könyvéből Magyarország kapcsán is. A történészben láthatóan fel sem merül, hogy egy nép maga is el tudja dönteni, milyen mértékben kívánja bevezetni saját országában a demokrácia vagy a piacgazdaság nyugati fogalmait. (Mondom ezt úgy, hogy magam sem volnék a szabadpiac ellensége, de talán van bennem annyi szerénység, hogy ne oktassam ki komplett országok választóinak többségét a preferált politikai vagy gazdasági rendszerükről). 

Összességében egyébként egyáltalán nem rossz, hogy Applebaum megírta ezt a könyvet. A magyar konzervatívoknak teljesen mindegy, hogy mit olvasnak a New York-i liberálisok Magyarországról. Magyar szemmel viszont még a legvadabb ellenzéki számára is képtelen állítások szerepelnek a könyvben a koronavírus során tavasszal állítólag összeomlott egészségügyről, meg az összes zsidótörvényt egyszemélyben „megíró” Hóman Bálintról. A konzervatívok összetehetik a kezüket, hogy ilyen magas labdát kaptak.

Íme a tökéletes példája annak, miért is nem veszi félvállra sem a nyugati kritikákat a magyar jobboldal: a Pulitzer-díjas Kelet-Európa-kutatónak

Ha ilyen tárgyi tévedésekkel, hamis idézetekkel és pontatlan állításokkal van tele egy úgynevezett szakértő úgynevezett szakkönyve, akkor mégis miért kéne felnézni a Nagybetűs Nyugati Értelmiségre? A magyar ember vállat von, azt mondja, semmi értelme odafigyelni az „érdektelen és arrogáns” kritikára, és megy tovább.

Miképp is lehetne summázni tehát A demokrácia alkonyát? Mint említettem, a közel-keleti videotékákban a filmeket gyakran egy mondattal foglalják össze. Ha Applebaum filmet csinált volna, akkor az most így szólna: „Dühös, gazdag amerikai nőnek nem tetszik, hogy a magyarok és a lengyelek nem azt csinálják, amit ő akar. 2/10.”  

(Anne Applebaum: Twilight of Democracy. The Seductive Lure of Authoritarianism. Random Books, 2020, 400. o.).