Nézed és egyszerűen nem hiszed, hogy ez megtörténik

„Nagyon nem vagyok egy agresszív, ellenzéki ember, a tüntetések ellen vagyok, soha nem mennék ki az utcára kiabálni valamit vagy követelőzni. Főleg nem mennék olyan tüntetésekre, amik mostanában az USA-ban mennek erőszakkal és vandalizmussal tarkítva. De most, látva azt, hogy mi megy Belaruszban, nagyon dühös vagyok. 

Az utóbbi napokban figyelem a híreket és szinte semmi más nem érdekel, mert egy ennyire leplezetlen diktatúrának 2020-ban Európa közepén nem sok keresnivalója van. Nézed és egyszerűen nem hiszed, hogy ez megtörténik. Annyira nem érdekel senkit ott a nép véleménye, hogy hivatalosan 82%-kal nyert Lukasenko, de a nem állami felmérésekben 20%-nál többet sosem kapott. Aztán kikapcsolták az internetet és azt mondták, hogy ezt egy másik ország tette velük, felkészítették a hadsereg jóval a választások előtt, tudva, hogy mi lesz a választások végén, aztán verik és megölik a saját népük tagjait, amelyik nem kér belőlük. De ha csak 55% lett volna, akkor az gondolták volna az emberek, hogy oké, ez van, a bajszos propagandája működött. De 82 százalék? Hol van ez a 82%-nyi ember, aki Lukasenkót támogatja, miért nem mennek ők is az utcára, hogy jelezzék az elégedetlen 18%-nak, hogy ők elégedettek? Valahogy nem áll össze, igaz? Mert hát a szeretett vezető elsöprő többséggel győzött, aztán valahogy senki sem örül. 

26 éve vezeti azt az ország Lukasenko, egyszerűen összenőtt a székével, olyannál tette az országot, ami neki tetszik, szó szerint kisajátította, aztán most már addig akarja ezt csinálni, amíg múmia nem lesz belőle. A választás előtt látszott az ő agóniája, hogy mennyire fél elveszíteni a hatalmat: Egy nappal a választások előtt országszerte koncerteket akart tartani orosz szupersztárokkal, ezért pedig a belarusz fél bármennyi (!) pénzt fizetett volna az előadóknak, ám ennek ellenére egyetlen egy sem fogadta el a meghívást, ezért le kellett bontani a felállított színpadokat.

Ugyanis addig a napig börtönbe záratta az összes addigi ellenfelét, az egyetlen, aki ezt megúszta, elhagyta az országot. Tehát egyáltalán nem volt szégyenlős, egyáltalán nem akarta még a látszatot sem fenntartani. Az egyik letartóztatott jelölt felesége lett végül a nagy ellenfele a választásokon, aki aztán a választások másnapján síró hangon egy papírból olvasta fel egy videófelvételen, hogy elmegy az országból és szerinte nem kellene randalírozni. Aztán kiderült, hogy ez a videó a választási irodában készült. Mégis mivel sikerült megzsarolni ezt a nőt? A letartóztatásban lévő férjével vagy a kamera mögött ott voltak a gyerekei megkötözve? Ezek a választások a legminimálisabb szabályok betartása nélkül zajlottak, láttam egy olyan videót, amin egy nő a szavazóhelyiség hátsó ablakán mászott le létrával több zacskónyi szavazattal. Most pedig verik és ölik az embereket, elveszik a kamerákat, egyszerűen elrabolják vagy összeverik az akkreditált újságírókat, a tüntetőket pedig köztörvényesnek és alkeszoknak nevezik. Érdeklődnék, hogy ez mégis micsoda és miért nincs komoly reakció erre a világban? 

Hogy van az, hogy azok a fekete emberek, akik Gucci-táskákat raboltak, odatették a lábukat a fehéreknek, hogy azok megcsókolják, jobban sajnálják, mint azokat az embereket, akik egyszerűen csak tisztességes választásokat akarnak, vagy legalább annak látszót és nem ezt az elmebajt?

Remélem, hogy a világ tud hatni erre a lelki beteg öregre, aki a koronavírust vodkával és traktoron végzett munkával javasolja gyógyítani. Minden vezetőnél eljöhet az a pillanat, ahonnan nincs visszaút a néppel való viszonyában - hát Belaruszban ezen sikerült túllépni, ezt az emberek sosem fogják elfogadni. Remélem, hogy a belaruszoknak sikerült felhívni magukra a figyelmet újabb áldozatok nélkül, mert nekem nincs fontosabb az emberi életnél és semmilyen tüntetés, még a leghelyesebb sem ér annyit, hogy érte meghaljunk.”