Népszavazás-frász

„A kormányon megint kitört a népszavazás-frász. Fél a népszavazástól, mint a tűztől, kivéve, ha ő indítja, az meg, ugyebár, legutóbb eredménytelen volt. Szóval már se így, se úgy nem fűlik hozzá a foguk. Ha már fogak, a népszavazás-frász rosszabb, mint a fogfrász. Az is meggyötri a kisbabát és a családot, de pár hét alatt elmúlik. Ez meg már tíz éve tart. A kormányon ugyan nem mutatkozik a fogfrásznál szokásos nyálfolyás, ami nagy szerencse, mert maszkot eddig véletlenül se hordtak, anélkül meg rosszul venné ki magát a sajtótájékoztatókon. A fogfrász ezen felül a babánk étvágytalanságáról és nyűgösségéről ismerhető fel. A kormányunk étvágytalannak éppen nem mondható, de a nyűgösség jelei szembeszökőek. Gondoljunk csak a sértett külügyminiszter verbális ámokfutására a tiltott home office-tól a rendjén való jacht-office-on át a szakszervezetesdiig.

A népszavazás-frász fájdalmainak enyhítésére nem elegendő, ha a kormánynak csakis pépesített, turmixolt ételt adunk, ahogy kínlódó picinyünkkel tettük. Legális és korrupciós bevételeit nem is volna egyszerű pépesíteni. Csak az segít, ha a népszavazást megakadályozzák. Az izgága Táncsicstól ugyan úgy tudtuk, hogy »a nép szava Isten szava«, de a Bibliában meg az van, hogy Isten nevét szájadra hiába ne vedd. Szóval a népszavazást el kell kerülni. Akár úgy, hogy az ég egy világon semmilyen kérdést nem engedélyeznek (végső esetben némi fizikai erő is bevethető a mozgósított kopaszok részéről), akár úgy, hogy végül a kormány inkább beadja a derekát, és maga vet véget a vasárnapi boltzárnak vagy a pénznyelő olimpiai terveknek. Még ez is jobb, mint ha az emberek ráéreznek a döntési szabadság ízére.

Azon nem is csodálkoztam, hogy a Választási Bizottság elutasította az MSZP népszavazási kezdeményezését a Balatonról és az élővizekről, a tó mészárostalanításáról. Az indoklás arcátlanságával mégis meg tudtak lepni. Miközben a kormány javában folytatja rablóháborúját az önkormányzatok ellen, a bizottság fideszes többsége nem átallott az önkormányzati tulajdon szentségére hivatkozni. Az arcpirító ötlet származhatott közvetlenül felsőbb helyről, de lehetett a Választási Iroda éléről nyugdíjba vonuló (küldött?) Pálffy Ilona hattyúdala is. (Hétszentség, hogy valami szép kitüntetés várja, amiért ilyen készségesen megnyitja az utat egy még nála is pálffyilonásabb, de újabb kilenc évre bebetonozható utód előtt.)

A kezdeményezők a szabadstrandok védelmében és a partmenti köztulajdon elidegenítési és beépítési tilalma fejében eleve az önkormányzatok állami kártalanítását javasolták. A kormány viszont nyakra-főre hozza a törvényeket a kártalanítás nélküli vagyon- és jövedelem-elkobzásról. Nem számít: a bizottság szerint az Alaptörvény garantálja az önkormányzatok tulajdonosi joggyakorlását, így aztán népszavazásról szó sem lehet. Az ég tudja, hogyan, de ugyanez az Alaptörvény behunyta fél szemét, amikor legutóbb az Országgyűlés elrabolhatóvá tett akár egy fél várost vagy falut is, ha ott milliárdos beruházás épül. A másik szemét már évekkel ezelőtt behunyta, amikor intézményeiktől, iskoláiktól fosztották meg az önkormányzatokat. Mivel az Alaptörvény ily módon engedelmes kis Balázsként lehunyja kis szemét (mint tudjuk, »vele alszik a zümmögés«, lassan elalszik a jus murmurandi kedve is), a hírek szerint legközelebb a szakrendelőket veszik el az önkormányzatoktól.”