Féljünk-e az atomtól?

„A zöldek irracionalitására jellemző, hogy miközben teljesíthetetlen követelésekkel állnak elő a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, pont azt az energiatermelési módot akarják felszámolni, amely erre egyedül alkalmas lenne.

Ha bombáról van szó, feltétlenül. A Hirosimára és Nagaszakira dobott bombáknak 75. évfordulóján tisztelegjünk e két atombomba megközelítőleg kétszázötvenezer áldozata előtt, és fejezzük ki azon reményünket, hogy a nukleáris fegyverrel rendelkező országok vezetőinek soha többé nem jut eszükbe, hogy az atom erejét emberek ellen fordítsák. Csak elismerés illetheti azokat a korai mozgalmakat, így a Greenpeace-t is, amelyek elsőként szervezték meg az ellenállást az atomháború rémével szemben.

Az atomháború és az atomenergia háborús célra való használata elleni jogos fellépés azonban nem jelenti azt, hogy ugyanez az ellenzés, az emberi félelmek felgerjesztése, jogos lenne az atomenergia békés felhasználásával szemben is. Különösen úgy nem, hogy az atomenergia békés célra való használatának veszélyességét az atombomba pusztító hatásáig nagyítják fel.

Ha az ember az atomenergia témakörében kutatni kezd az interneten, rendkívül vészjósló adatokat talál az atomerőművi balesetekkel kapcsolatban. Az eddigi legnagyobb, a csernobili atombaleset áldozatainak számát az interneten citált különböző hivatkozások négy–hatvanezerre becsülik, ezzel szemben a tény az, hogy közvetlenül a balesetben harmincan haltak meg, ebből huszonnyolcan a sugárzás következtében, a későbbi idők során pedig mintegy tizenöt rákbetegségben elhunyt személy halála köthető a csernobili baleset során elszenvedett sugárfertőzéshez.”