Dokumentumok bizonyítják: Brüsszelben arra készülnek, hogy a Fidesz nyeri meg a választást

Az elemző szerint ráadásul az is egyértelmű, miért nem lenne rájuk szükség, ha Magyar Péteréket tartanák esélyesnek.

Még ha jelen volt is, elhanyagolható súllyal szerepelt egyes szabadkőműves szerveződések ténykedése.
„Lassan kikristályosodik, hogy miről is szól a vita. Sokáig még ez sem volt világos. A kulcskérdés az lett, hogy miképpen győzhetett az 1918 őszi budapesti forradalom. A szabadkőművességgel érvelők azt állítják, hogy ebben a szabadkőművességnek volt döntő szerepe. Röviden: szabadkőműves puccs történt. A történészek döntő többsége – és én velük értek egyet – viszont azt állítja, hogy rengeteg tényező együttes hatásának következménye, és e tényezők között még ha jelen volt is, elhanyagolható súllyal szerepelt egyes szabadkőműves szerveződések ténykedése. (Ez még akkor is igaz, ha ők maguk komoly tényezőnek képzelték magukat.)
E valós tényezők közül a legerősebb a háború összeomlásszerű elveszítése, a magyar hadsereg napok alatt történő felbomlása. A magyar politikai osztály bénultságát ez okozta, ahogy a németét is. Katasztrófa érte az országot, egyik napról a másikra összeomlott minden, ami közvetlenül előtte még erősnek és stabilnak tűnt. A hatalom minden ajtaja sarkig tárult, mint egy kastélyé, ahonnan elmenekült a gróf és a személyzet. Az mehetett be rajtuk, aki akart – például Fridrich István, a magyar politikatörténet egyik legnagyobb szabású szélhámosa (’19 őszén három hónapig önmagát kinevező miniszterelnök, sőt ügyvezető államfő), aki úgy lett a Károlyi-kormány hadügyi államtitkára, hogy senki nem nevezte ki erre a posztra.

A nyitott ajtókon Károlyi hívei mentek (vagy inkább estek) be, mert azokban a napokban az ő körük volt az egyetlen olyan politikai tényező, amely már a háború alatt a háború ellen lépett fel, és ezzel elnyerte az összeomlás kárvallottjainak, mindenekelőtt a hazaözönlő katonáknak a rokonszenvét. De egy nappal korábban senki még csak nem is sejthette, hogy nyitva lesznek azok az ajtók – nem hogy szervezkedett volna a bemenetelre.
Károlyiék tehetetlenségét – a saját politikai amatörizmusukon túl – éppen az okozta, hogy nem volt valódi támogatottságuk, nem volt legitimációs erő mögöttük, ezért csak nagyon lassan és nagyon csekély hatékonysággal tudták megszervezni az országot, amely továbbra is kiszolgáltatottja maradt a hazai szélsőségeseknek, az antantnak és az utódállamoknak. A többi ebből következett.”