Műrüfkék

„Az európai politikai élet az elmúlt hosszú időkben az unió költségvetése és a koronavírus-járvány pusztításait felszámoló közös hitelfelvétel körül forog. A tagállamok vezetői péntek óta rágják a gittet Brüsszelben, ezt a műveletet tanácskozásnak nevezik.

Magyarország világos és egyértelmű feltételekkel vett részt a tárgyalásokon. Orbán Viktort a parlament felhatalmazta arra, hogy csak olyan egyezményt fogadjon el, amelynek alapján a hitel elosztása nem lehet igazságtalan, azaz a szegényebb országok nem kaphatnak kevesebbet, mint a gazdagok, és ne legyenek köthetők semmiféle jogállamisági jelszavak mögé bújtatott, a nemzetek szuverenitását sértő beavatkozáshoz.

A magyar és a nemzetközi baloldal valójában nem tudott mit kezdeni azzal a határozott és következetes stílussal, amelyet a magyarok már egy évtized óta képviselnek a nagyvilág legkülönbözőbb politikai fórumain. Ennek lényege igen egyszerű: Magyarország a magyaroké.

Az egyre nyilvánvalóbban a tagadásokra és mindenféle anyagi és erkölcsi érték elpusztítására összeállt balliberális martalócok egyre kevésbé tudnak ezzel mit kezdeni. Idegesen ordibálnak, köpködnek, hazudoznak. Ugyanazt teszik, mint nagyszüleik a múlt században. Nemzetköziséget akarnak. Errefelé európai egyesült államokat. Ennek legfőbb szószólója a bukott magyar miniszterelnök, a rendszerváltást követően magának családi segítséggel milliárdokat összeharácsoló Gyurcsány Ferenc neje, Dobrev Klára. A fülsértő hangú hölgy berontott a magyar parlamentbe, elrikácsolt egy mocskos szónoklatot. Ennek vezérmotívuma az volt, hogy az őrült zsarnok Orbán Viktor nem zsarolhatja Európát. Miután kiátkozódta magát, haladó szellemű és röhejesen demokratikus hordájával kiviharzott az ülésteremből. Néhány nappal később meg levelet írt az összes európai elvtársának, ennek pedig az volt a veleje, hogy nincs alku Orbánnal.

A legősibb mesterségnek is nevezett tevékenységet ma már nemcsak nehéz testi munkával lehet művelni. A világban vannak olyan nagy pénzű stricik, mint például George Soros. Neki csak egy apró tétel volt a kassza kiadási rovatában az a kétszázmillió dollár, amellyel a lengyel elnökválasztás menetébe beavatkozott. Igaz, kísérlete sikertelen volt, mert a választók többsége ott is meg itthon is átlát a szitán.”