Nincs csendes többség Trump mögött

„Donald Trump amerikai elnök elmúlt három és fél éves regnálása, illetve általában véve három és fél évtizede tartó közéleti- és médiaszereplései során nem egy meghátráló, önkritikus karakter benyomását keltette. Ez a rendőri intézkedés közben meggyilkolt George Floyd halála után a rendőri erőszak és rasszizmus ellen indult, helyenként fosztogatásba torkolló, sok helyen hatósági erőszakkal szétvert tüntetéshullám kezelésében is visszaköszönt: az elnök a kormányát (is) ért támadásokra ellentámadással reagált, a kedélyek nyugtatása helyett tovább tüzelte a feszültségeket.

Azok, akik Trump lépéseiben politikai stratégiát keresnek, az ellenzék bázisának megosztására és különösen az elnök mögött álló Republikánus Párttól elhidegülő fehér középosztály visszaszerzésére tett kísérletként értékelik a dolgot. E narratíva szerint a tüntetések eldurvulása, a demonstrációkat a hét elején kísérő fosztogatásokról és a brutálisan fellépő rendőrséggel való összetűzésekről beszámoló hírek, videók kedveznek a rendpárti szlogeneket hangoztató, az evangéliumi szavazók megszólításához bibliával fotózkodó Trumpnak, illetve általában véve a jobboldalnak. Ha azonban valóban ez a trumpi stratégia, az egyelőre nem igazán sikeres.

Bár a fosztogatást az emberek nagy része elítéli, és a hadsereg sok vihart kavart bevetésének felvetése mögött is van támogatottság, felmérések szerint a társadalom többsége úgy véli, hogy a rasszizmus valós probléma, az elnök viszont rosszul kezeli a kérdést. Emiatt

TRUMP NÉPSZERŰSÉGE A TÜNTETÉSEK ÓTA FELMÉRÉSEK SZERINT TOVÁBB CSÖKKENT, ÉS A VÁLASZTÁSI TÉRKÉP HÉTRŐL-HÉTRE ROSSZABBUL NÉZ KI SZÁMÁRA.

A november 3-i elnökválasztás még mindig nagyon messze van, és addig sok minden változhat, de a jelen állás szerint a tüntetések nem segítik, hanem gyengítik az elnököt, és a rendpárti retorika és keménykedés sem kedvez Donald Trumpnak: a számok alapján nincs »csendes többség« az elnök mögött.”