Klaus Johannis néhány héttel ezelőtt becsmérlő, lekezelő, cinikus megjegyzéseket tett a magyar nemzeti kisebbségre, áttételesen az egész magyarságra.
„Klaus Johannis, Románia szász származású elnöke május 21-én »majdnem« átvette a neki megítélt Nagy Károly-díjat Aachenben, ebben csak a koronavírus-járvány akadályozta meg. A Nagy Károly-díjat 1950 óta adják olyan kiemelkedő személyiségeknek, akik tevékenységükkel kimagasló módon hozzájárulnak az európai egységhez, illetve az európai értékek érvényesítéséhez.
Klaus Johannis néhány héttel ezelőtt becsmérlő, lekezelő, cinikus megjegyzéseket tett a magyar nemzeti kisebbségre, áttételesen az egész magyarságra. Tette ezt úgy, hogy a szász kisebbséghez tartozik Romániában. És tette úgy, hogy a magyar nemzet éppen készült a trianoni békediktátum századik évfordulójával kapcsolatos emlékezésre, tehát éppen egy olyan időszakban sértett meg minket, amikor egy román, de német származású köztársasági elnöktől elvárható lett volna a legnagyobb tapintat. Hacsak nem az a célja, hogy a német politikai elit mai szokásához hasonlóan – amelyhez ma egyaránt odatartoznak a balliberálisok mellett a néppártiak, a valahai »konzervatívok« is – ujjgyakorlatszerűen belerúgjon a magyar kisebbségbe és Magyarországba, hiszen ezzel manapság jó pontokat lehet szerezni az európai és globális elitnél.
Igaz, néhány nappal ezelőtt viszont tett egy gesztust felénk: a június 4-ét román ünnepnappá nyilvánító törvényt nem írta alá, hanem alkotmányossági óvást emelt ellene. Ebben szerepet játszhatott Szijjártó Péter bukaresti látogatása és ottani karakán kiállása a magyar érdekek mellett. Ez helyes lépés volt az elnök részéről, de ez még nem feledteti el a korábbi, a magyarokra tett gúnyos, becsmérlő kijelentéseit. Szóval hősünk ősszel megkaphatja a díjat, nyilatkozta az azt odaítélő alapítvány elnöke, bizonyos Jürgen Linden, Aachen városának volt szociáldemokrata polgármestere. Azt mondta, nem lát okot a díj visszavonására.
Akkor tehát: ezek az »európai értékek«?
Vagy másképpen és még élesebben: a magyar nemzeti kisebbségen, egyáltalán Magyarországon való gúnyolódás ezek szerint még belefér? Vagy esetleg még dicséretes is?”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Ritka, hogy egy romantikus vígjátéknak sikerül elkerülni a giccset, és a poénok sem arcpirítóak. Szerencsére Tiszeker Dánielnek sikerült elkészítenie a tökéletes közönségfilmet: a 2021-ben bemutatott Nagykarácsony a Netflix és a Filmio kínálatában is szerepel.
Megdöbbentő jelentés látott napvilágot.
