Persze, ez még csak egy hosszú-hosszú út kezdete, de jó látni, hogy a szlovák kormányfőnek volt bátorsága elindulni ezen. Csak tartson is ki rajta…
Büszke vagyok arra is, hogy mindez a Jobbik politikáját is igazolta, hiszen mit is mondunk évek óta? Azt, hogy lépjünk fel a korrupció ellen. Semmi sem öli meg jobban a szabadságvágyat, a kreativitást, és a szülőföldön maradás vágyát mint az, ha érdemek helyett politikai összeköttetésekkel, pártállami lojalitással lehet csak boldogulni. Azt is mondtuk, hogy a határon túli magyarságot a szomszédos államok ne leigázott népként, hanem egyenlő partnerként kezeljék és biztosítsák számukra az őket megillető jogokat. Biztosítsák az autonómiát! Mert ahogy mi, jobbikosok annyiszor elmondtuk, Közép-Európában nem építkezhetünk egymás rovására, csak együtt és ehhez az kell, hogy a szülőföldjén mindenki jól érezhesse magát. Az kell, hogy az embereknek a szülőföldjükön a jogaik mellé biztos megélhetésük és tisztességes fizetésük legyen. Ezért indítottuk el annak idején a Béruniós kezdeményezést, félretéve nemzetiségi, politikai sérelmeket.
Ahogy pedig akkor a Fidesz minden erejével megfúrta a kezdeményezésünket, úgy fúr meg most is minden értelmes javaslatot, mert Orbán rendszere még Trianon századik évfordulóján is az ellenzék elhallgattatásával és a vele nem szimpatizálók sértegetésével van elfoglalva. Szomorú kimondani, hogy lehet, hogy a szlovák miniszterelnök Pozsonyban jobban megértette, hogy mit veszítettünk, amikor Trianonban Közép-Európát és Magyarországot felszabdalták, mint Kövér elvtárs és fideszes haverjai.