„A parlament egyik legbalhésabb tagjaként Gyurcsánnyal elsőként közösen pózoló pártelnök a koronavírus elleni védekezés időszakát látta megfelelőnek, hogy újabb tizedelést végezzen a baloldalba integrált roncsbrigádban. Jakab Péter ugyanakkor csak befejezi azt a munkát, amit Vona Gábor annak idején elkezdett, nevezetesen a fasisztoid jegyekkel operáló mozgalom liberálissá fazonírozását. Ám a jelek szerint már azok sincsenek biztonságban tőle, akik eddig lelkesen asszisztáltak a folyamathoz. Ez a személyes vendetta ideje, a belső kritikusok elhallgattatása.
Emlékezetes, annak idején az a baloldal hőbörgött az egykori szkinhedvezér parlamenti alelnöksége miatt, amely egyre szorosabb szövetséget köt Sneider Tamásékkal. Jakab elődje a pártelnöki székben azonban most nem holmi antifa nyomás miatt kénytelen lelépni a T. Ház pulpitusáról, hanem a fentebb taglalt pártbéli önkény kényszeríti erre.
Hasonlóképp járhat Varga-Damm Andrea, aki sokak szerint a pártot évekig pénzelő Simicska Lajos kapcsolattartója volt, ám egy nemzetbiztonsági jogszabály »véletlen« elfogadása miatt őt nevezte meg bűnbaknak a vezetés, s lökné ki a frakcióból. Nem is akárhogy: a képviselőcsoport tagjai igent nyomtak egy szavazáson, majd a törvényről a »független« sajtó megírta, hogy szerintük problémás (természetesen nem az), Jakab pedig rögtön igazodik, bűnbakot kiált, s ezzel megszabadul egy újabb potenciális ellenlábastól. Parádés!
Tévedés ne essék, nem sírunk a pórul jártak miatt, ugyanakkor ezek a módszerek sokat elárulnak a kormányt diktatúrázó ellenzéki »Ballik« belső viszonyairól. Mondhatnánk, bagoly mondja verébnek.”