Az eurókötvények – amelyeket kilenc ország, köztük Görögország és Portugália követeltek – azért nélkülözhetetlenek, mert adósság-átszervezést jelentenek, tehát az adósság nem a nemzetekre íródik, hanem Európa-szerte oszlik el. Az elterítés révén a teljes nettó jelenértéke csökken a következő 20 évben, és ezért sokkal jobban kezelhető.
Az eurókötvények elutasításával, azt az elvet követve, hogy »vegyenek pénzt az Európai Stabilitási Mechanizmusból« – ami kölcsönt jelent – vagy a piacokról – amit az Európai Központi Bank támogat – az olyan országok, mint Görögország vagy Portugália, jövő ilyenkorra olyan mértékben el lesznek adósodva, hogy még ha nincsenek is ezeknek a kölcsönöknek előfeltételei, jövőre a költségvetési paktum visszatértekor Európa nagyon nagy részén ez olyan szintű megszorításokat fog jelenteni, melyek még annál is rosszabbak, mint amelyet Görögország 2011-ben tapasztalt. Amint az európai gazdaság elkezd kifelé menni a koronavírus-recesszióból, egy másodlagos recessziós hullám sújt majd minket, amelyet Brüsszel és Frankfurt fog előidézni. Már most hallhatjuk, hogy Németország a következő évben visszatér a Black Zero-hoz [ami egy olyan szabály, amely meghatároz egy adósságféket azáltal, hogy előírja a kiadások és a bevételek egyensúlyát]. Ne legyenek illúzióink: jövőre követelni fogják Portugália, Görögország, Olaszország és Spanyolország költségvetési konszolidációját is. Ennél jobb ajándékot nem is kaphatnának azok az eurószkeptikusok és nacionalisták, akik el akarják pusztítani az Európai Uniót.”