Elhunyt Florian Schneider, a legendás, nagy hatású német Kraftwerk alapítója, a mai elektronikus zene egyik ősatyja. Rá emlékezünk.
Sokszor hallani – és nem csak idősebbektől –, hogy az elektronikus zene lélektelen, nem igazi zene, csak gépek állítják elő, és az embernek nincs köze hozzá. Ez persze csak részben igaz, és általában a lakossági diszkóval kapcsolatban hangzik el, amely műfaj egyébként tényleg megérdemli, hogy napestig szapuljuk, bár ettől még köszöni szépen, jól van. Sőt.
Florian Schneider egykor
Az elektronikus zene az utóbbi fél évszázad találmánya,
Az más kérdés, hogy mindazok az innovatív megoldások, amelyek az elektronikus zene evolúciójához kapcsolódnak, miképpen épültek be a modern slágerzenékbe. Magyarán: hogyan váltották aprópénzre a kincseket, hogyan szórtak gyöngyöket a disznók elé.
A gyöngyök disznók elé szórásáról természetesen nem az elektronikus zene úttörői, nagy alakjai tehettek és tehetnek. Nem Karlheinz Stockhausen, Steve Reich vagy Brian Eno a ludas ebben. És nem is Florian Schneider, a német Kraftwerk zenekar alapítója, aki most hunyt el hetvenhárom éves korában. Az 1968-ban alakult (bár Kraftwerk néven csak 1970-től létező) zenekar hatása felmérhetetlen a modern zenében. Olyan lemezek fűződnek hozzájuk, mint az Autobahn (1974), a Trans-Europa Express (1977) vagy az Electric Café (1986).
Négy robotra a színpadon, ahogy kifejezéstelen arccal, alig-alig mozdulva nyomogatják a géparzenáljuk gombjait. A Kraftwerk azonban nem egészen így indult.
Korai darabjaik – bár már azokban is hangsúlyosan jelen volt az elektronika – még jóval organikusabbak voltak. A jellegzetes német progresszív zenei műfaj, a krautrock úttörőiként indultak, olyan legendás zenekarok társaságában, mint a Can vagy a Neu!.
A krautrock már önmagában is a modern elektronikus zenék egyik fő ihlető forrása, számtalan kortárs zenekarra hatott, a Radioheadtől és a Blurtől kezdve Aphex Twinig és a Stereolabig. Szóval a Kraftwerk eredetileg, a kezdetekkor még nem robotnak tűnő figurákból állt, hanem nagyon is élő zenészekből, akik már akkor elsöprő erejű és időtlen művekkel álltak elő. Az „elgépiesedés” esetükben nem pusztán a kibontakozó technológiai forradalom iránti kritikátlan lelkesedésüket jelentette,
Ha már így alakult, hogy lehet gépeken zenélni, nézzünk a mélyére, vizsgáljuk meg alaposan. A Kraftwerk aztán alaposan a mélyére is nézett. Talán legfontosabb lemezük, az 1974-es Autobahn a modern életvitel egyik emblematikus helyszínét, az autópályát „énekli meg”. A folyamatos mozgásnak, a haladásnak, az utazásnak ez az időtlen szimfóniája a modern emberi lét egyik zenei alaplenyomata.
A Kraftwerk tagjaként
Emlékszem, annak idején egyetlen Kraftwerk-lemezem volt, az 1986-ban megjelent Electric Café. A lemezt a nagymarosi élelmiszerboltban (!) vettem. A pénztár mellett volt egy nagy doboz, tele bakelitekkel. Volt ott Cure és Depeche Mode is. Ma már elképzelhetetlenek azok az idők (a '90-es évek elejéről beszélek), amikor egy élelmiszerboltban leértékelt nagylemezeket lehetett venni. A magam részéről egyébként visszasírom azokat az időket olykor, többek között az efféle, abszurdnak tűnő helyzetek miatt is.
Szóval az Electric Café. Volt akkoriban egy ma már szinte érthetetlennek tűnő szokásom: amikor nem voltak otthon a szüleim, előszeretettel raktam ki a lemezjátszó hangfalait az ablakba, és a kertben hallgattam a természetesen a legnagyobb hangerővel üvöltő zenét. Sok emlékezetes pillanat fűződik ezekhez a rendhagyó zenehallgatásokhoz (a komphoz igyekvő kirándulócsoportok döbbent tekintetét sosem feledem), az egyik legemlékezetesebb épp ehhez a Kraftwerk-lemezhez.
Egy fiatal német pár állt meg egyszer a kapu előtt, akik vonattal jöttek és komppal akartak átkelni Visegrádra. Észrevettem, hogy ott állnak a kertkapunál és mosolyogva integetnek nekem. A fiú mondta, hogy
és hogy neki már ezért megérte ennyit utazni.
Egy kései fellépésen
Mindez nyilván furcsának tűnhet egy Florian Schneiderről szóló megemlékezés kapcsán, elvégre most az lenne a dolgom, hogy méltassam ezt a magának való, nagyszerű művészt, aki olyan hatást gyakorolt a modern könnyűzenére, mint mondjuk Marcel Proust a huszadik századi regényírásra.
Mentségemül csupán azt hozhatom fel, hogy számomra a zene mindig is egy tágabban értelmezhető keretet jelentett, ami sok szálon összefügg minden mással, akár a saját életem – és mindannyiunk életeinek – emlékezetes epizódjaival is.
A Kraftwerk soha nem volt a kedvenc zenekarom, távoli és érintőleges kapcsolat fűzött hozzájuk, de azt mindig tudtam, hogy nélkülük ma nem létezne számos olyan meghatározó zenekar, amelyek viszont nagyon is közel állnak hozzám. Florian Schneider a huszadik századi zeneművészet megkerülhetetlen alakja volt, akinek a hatása egy nagymarosi kert mélyére is eljutott. Az ilyesfajta hatásokra pedig tényleg csak a legnagyobbak képesek.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Haladó eszmék a digitális létben látják a szép új világot, míg az igazi konzervatívok akár a középkori muzsikát és hangulatot is képesek megidézni. A Faun azonban még ennél is továbbmegy.
A zenész nem is tudta megnézni az új musicalt, amihez ő írta a zenét.
A turné január 21-én rajtol Helsinkiben, többek között Stockholm, Amszterdam, Berlin és Párizs is része a koncertkörútnak, nálunk pedig február 3-án lép fel a banda, a Budapest Arénában.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
