Pál Gyula közgazdász-informatikus, filozófus (Bécs-Csíkszereda) írása
Ha az elmúlt hetekben volt egy téma a magyar közvéleményben, amelyben (az elszigetelt vélemények ellenére) lehetségessé vált egy „vékony” konszenzus az ellenzéki és a kormánypárti politikai térfél között, az bizony Svédország járványkezelési stratégiája, pontosabban ennek a helytelensége és erkölcsi tarthatatlansága volt. Márpedig, ha egy erkölcsi kérdésben ki tud alakulni valamilyen konszenzus, akkor, talán az „őszödi beszéd” után kihirdetett erkölcsi válság is felengedőben van... na jó, erre azért nem fogadnék nagy összegben.
Főszerkesztőnk most arról ír: „Most svédezze ki magát mindenki, mert hamarosan mindannyian Svédország leszünk”.
Nem! – szólalt meg bennem a sosem tétlenkedő filozófus –, sem mi, sem más nem lehet Svédország, hiszen az erkölcsi döntések mindig konkrét kontextushoz, helyhez és időhöz kötődnek.
Svédország mostani viselkedése esetében talán nem is beszélhetünk erkölcsről, így nemhogy nem leszünk soha Svédország, de még csak nem is egy lapra tartozunk velük.
Először is, ha létezik egy alapdefiníciója az etikának akkor az így néz ki: az a tudás, amivel jót tehetünk, hiszen (itt Európában legalábbis) Szókratész óta tudjuk, hogy „a tudatlanság minden gonoszság forrása”. A kulturális-politikai evolúció ezután intézményesítette, azt, hogy ha egy döntési helyzetben nem áll rendelkezésünkre a megfelelő tudás, akkor hívőként a (kinek megfelelő) szentírásokhoz, nemhívőként etikai/morálfilozófiai elméletekhez fordulhatunk.
Márpedig Svédország nem tudhatta, hogy a nyájimmunitás létező tulajdonsága-e a SARS Cov-2 vírusnak, így azt sem tudhatta, hogy a „nyájimmunitás” mint cél jó stratégia-e. Mivel az erkölcs egy „a priori” (tapasztalat előtti) tudás, azaz nem a múltra, hanem a jövőre vonatkozik, ezért már most kimondhatjuk, hogy a svédek gonosz döntést hoztak, de legalább azt, hogy
egy erkölcstelen társadalmi kísérletet folytatnak.
A hegesztőtanfolyamot túl korán abbahagyó, szociáldemokrata miniszterelnök által vezetett Svédország élesben teszteli a társadalommérnökök által előállított „nyílt társadalom” modellt (amitől már Václav Havel is hideglelést kapott, pdig abban az időben sokkal jobb híre volt, mint manapság); valószínűleg hasonló elképzelésből kiindulva, mint amikor menekülteket fogadtak be a társadalmi kohéziót semmibe vevő módon, ezáltal egyszerre rontva a helyiek életminőségét és az érkezők integrációs esélyeit. De az is lehet, hogy az integráció nem is érték ebben a „nyílt társadalomban” (a társadalmi távolságtartás nem kivétel, hanem megszokott vislekedés Svédországban), ahogyan az idősek élete sem az (egy Karolinska Institute-ból kiszivárgott feljegyzés szerint, legalábbis).