„Anyám utolsó éveiben sok időt töltöttünk az Országos Korányi Pulmonológiai Intézetben, így a főorvos, az osztályos orvosok és az ápolók nemcsak segítséget, de egyre inkább szociális közeget jelentettek számunkra. Anyám egyik kórházba szállításakor ismertük meg az Aranyszív Mentőszolgálat munkatársát, aki nagyon áldozatkész volt, sőt: munkaidején kívül szerzett és hozott anyámnak felfekvésgátló matracot. Soha egyetlen fillért nem fogadott el. Úgy képzelem, hogy a hozzá hasonló dolgozók hivatástudata és mindennapos állhatatossága tartja még mindig működésben az omladozó magyar egészségügyet.
Tegnap váratlanul felhívott, és a segítségemet kérte: kollégáival támogatást gyűjtenek és önkénteseket várnak az alábbi karitatív szolgáltatáshoz – én pedig biztosra veszem, hogy ha anyám még élne, ragaszkodna ahhoz, hogy utaljunk nekik, és osszam meg a felhívásukat. Kicsit az ő kedvéért, kicsit az Aranyszív Mentőszolgálat munkája iránti tiszteletből és hálából, kicsit a magyar egészségügy iránti szolidaritásból s kicsit a terhes anyák érdekében szakítok az eddigi gyakorlattal: a figyelmeteket, a segítségeteket és a megosztásaitokat kérem! A mentőszolgálat dolgozói elsősorban nem pénz, hanem tárgyi adományok és üzemanyag érkezését várják. Önkéntesek a mellékelt képen feltüntetett telefonszámon jelentkezhetnek. Hadban állunk, melynek során hála Istennek csak fegyelmet kell tanulnunk, nem pedig gyilkolni – ebben a harcban nincs más dolgunk, mint emberségesnek, szolidárisnak és együttműködőnek lenni. Ha van háború, amelyben szívesen részt veszek, akkor az ez. Segítsük azokat, akik frontszolgálatot teljesítenek!”