Mama, papa, maradjatok végre otthon, kérlek!

„A környékünkön, ahol nagyon sok idős lakik, csak úgy pezsegnek az utcán a hetven felettiek. Bevásárolnak a kozmetikusnál, csoportokban ülnek a kávézóban, az asztalon süti, alatta fekszik a dakszli. És esznek, viccelnek, nevetnek és köhécselnek, mint bármelyik másik napon.

De ezek a napok nem olyanok, mint bármelyik másik. Hogy milyen megtévesztő ez a tavaszi idill, jól mutatja egy sokkoló olaszországi videó, amiben a szereplők üzenetet küldenek a tíz nappal ezelőtti önmaguknak: sok a dolgod, de állj meg egy kicsit, és figyelj, mondja az egyiküknak saját magának. Hülye vagy, mondja egy másik. Alábecsülöd a helyzetet. Több mint 2000 halálos áldozata van már a koronavírusnak Olaszországban, a kórházakból olyan rémtörténetek érkeznek, mint máskor háborúban. 

Egészséges középhúszasként nem igazán aggódom magamért, mint sokan a generációmból. Mégsem utazunk, nem megyünk koncertre, bulizni, edzőterembe, lemondunk a társadalmi életünk egy jelentős részéről. A fennmaradó időben sebesre mossuk a kezeinket.

De nincs hatalmunk, ha az egyik rizikócsoport tagjai nyilvánvalóan nem kis számban business as usual módban működnek tovább. Mintha bombát találnának valahol, és csak azok nem lennének hajlandók együttműködni a menekítésben, akiknek a háza előtt van a bomba.

A makacsság és az eltántoríthatatlanság a mindennapokban sok idős ember erénye. De válsághelyzetben néhányaknál egyértelmű gyengeséggé válik. Mama, papa, maradjatok otthon!”